Előszó
Kedves Olvasó!
Ön egy olyan könyvet tart a kezében, amely egy különleges világról tudósít, - a pillantáson inneni létről, a vakok és gyengénlátók életéről. Ez az antológia olyan emberek...
Tovább
Előszó
Kedves Olvasó!
Ön egy olyan könyvet tart a kezében, amely egy különleges világról tudósít, - a pillantáson inneni létről, a vakok és gyengénlátók életéről. Ez az antológia olyan emberek gondolatainak és érzéseinek a megtestesülése, akik részben, vagy teljesen elvesztették a fényt. A kiadvány a kaposvári Esélyek Háza és a Vakok és Gyengénlátók Somogy Megyei Egyesületének közös, 2006 őszén meghirdetett országos irodalmi pályázata nyomán jött létre. Vallomásokat és üzeneteket, embermeséket kértünk és kaptunk a pályázat során, amelyekből megismerhetjük sérült embertársaink küzdelmeit a világgal, gyakran önmagukkal és a betegségükkel. Az elbeszélésekből feltárulnak előttünk az emberségnek és az embertelenségnek, a szeretetnek és az elutasításnak, a boldogság keresésének, a szépség utáni vágynak, az elesésnek és az újrakezdésnek fájdalmas és gyönyörű történetei. Gyakran olvashatjuk a kérdést, - miért én? Miért engem, és ki büntet azzal, hogy elveszett a látható világ? A kérdésekre legtöbbször azonban nincs válasz. Számtalan elbeszélő életében a hit jelenti az állandó kapaszkodót, és a család, a barátok szeretete a megtartó erőt. Az antológia szerzőinek legfiatalabb tagja tizenhárom éves, a legidősebb nyolcvanhat. Ezáltal lehetőséget kapunk arra is, hogy bepillantást nyerjünk, megismerjük a két világháború között élők sokszor embertelenül nehéz és küzdelmes életét, az ötvenes évek kitelepítéseinek kegyetlen következményeit, vagy éppen a harmadik évezred technikai vívmányainak a mindennapi életet segítő áldásait. Meggyőződésem, hogy meghatározó élményben lesz része kedves Olvasó, ha időt áldoz arra, hogy elolvassa a következő, gyakran felkavaró írásokat. Szembesülnünk keli önmagunkkal, önmagunknak és egymásnak is kérdéseket kell feltennünk. A kérdésekre pedig válaszolnunk kell, mégpedig együtt, közösen. Mit teszünk társainkért, akik bajban vannak, akiknek nehéz sors, súlyos küzdelem adatott? A fizikai akadályok megszüntetésén túl, - amelytől még messze vagyunk - akarjuk-e, képesek leszünk-e lebontani az akadályokat ember és ember között? Merjük-e megtapasztalni a társadalomban létező sokféle „másság" megismerését, elfogadását és tiszteletét, engedjük-e, hogy ezáltal egyéni életünk is színesebbé, gazdagabbá váljon? Mert a mesék rólunk szólnak, emberekről, - az élet értelmének a kereséséről, a szerelemről, a barátságról, az egyensúly megteremtéséről. Hálás köszönetünk az antológia szerzőinek, hogy bebocsátást engedtek életükbe, és a pillantásaikon túl is átélhetjük örömeiket és fájdalmaikat. Szeretettel ajánlom szíves figyelmébe a Pillantáson innen című kötetet!
Vissza