Fülszöveg
MOLNÁR ANTAL GYAKORLATI ZENEESZTÉTIKA
Molnár Antal ifjabb társként ahhoz a nagy művész-generációhoz csatlakozott a század első évtizedében, amely - a Nyugat zászlóbontása idején - megfrissült európai tájékozódás, kitáguló látókör igényével látott ismét a magyar művelődés megújításához. Az élcsapatból akkor nem hiányoztak azok a kitűnő érzékű műbírálók, esztéták és publicisták sem, akik elsőkül értették meg „új időknek új dalait", elsőkül adták hírül a magyar zene akkori közönségének, hogy . . . zenénk új mesterei és ihletett alkotásaik már nem egy szűkebb provincia, hanem az egész művelt emberiség hangját szólaltatják meg népük nyelvén. Molnár Antal, hasonlóan idősebb kortársaihoz, Bartókhoz és Kodályhoz, maga is számos téren munkálkodott egyidőben. Zeneszerzői, kamarazenei, nevelői és kritikusi tevékenysége mellett lelkesen vett részt a népzenegyűjtés munkájában, ifjúkorától kezdve elméleti, történeti, pedagógiai, szociológiai munkák könyvtárnyi sorával állt a magyar közönség...
Tovább
Fülszöveg
MOLNÁR ANTAL GYAKORLATI ZENEESZTÉTIKA
Molnár Antal ifjabb társként ahhoz a nagy művész-generációhoz csatlakozott a század első évtizedében, amely - a Nyugat zászlóbontása idején - megfrissült európai tájékozódás, kitáguló látókör igényével látott ismét a magyar művelődés megújításához. Az élcsapatból akkor nem hiányoztak azok a kitűnő érzékű műbírálók, esztéták és publicisták sem, akik elsőkül értették meg „új időknek új dalait", elsőkül adták hírül a magyar zene akkori közönségének, hogy . . . zenénk új mesterei és ihletett alkotásaik már nem egy szűkebb provincia, hanem az egész művelt emberiség hangját szólaltatják meg népük nyelvén. Molnár Antal, hasonlóan idősebb kortársaihoz, Bartókhoz és Kodályhoz, maga is számos téren munkálkodott egyidőben. Zeneszerzői, kamarazenei, nevelői és kritikusi tevékenysége mellett lelkesen vett részt a népzenegyűjtés munkájában, ifjúkorától kezdve elméleti, történeti, pedagógiai, szociológiai munkák könyvtárnyi sorával állt a magyar közönség nevelésének, zenei kiművelésének szolgálatába. Különbözött generációs társainak muzsikus zömétől abban, hogy nem csupán új muzsikát akart írni, nem csupán muzsikálni, énekelni akarta megtanítani közönségét. Olvasóit nem pusztán zenegyakorlókká, zenehallgatókká és -élvezőkké, hanem zeneértőkké akarta nevelni. Zenetudósként nem csupán a zene létének technikaiszerkezeti, biológiai és történelmi módosulásai, körülményei iránt érdeklődött, hanem különösképpen a zene esztétikai megértése és megértetése, jelentésvilága vonzotta.
A kor áramlataiban való tájékozottsága, esztétikai műveltsége és érzékenysége tette, hogy mindenki előtt jelölhette ki az új magyar zene jelentőségét, helyét a világ zenei fejlődésében, kísérhette figyelemmel további útját mindig egységes európai áttekintés, tághorizontú felmérés értékrendje szerint.
Ez a kötete is lenyűgöző általános műveltségű, de ízig-vérig a zene hangzó világában, gyakorlatában élő muzsikus gondolatmenetét foglalja össze. Óriási példaetára szellemesebbnél szellemesebb műelemzések foglalata, irodalmi utalásai a század első felének zene- és tudományos irodalmában sokoldalúan tájékozott esztéta gazdag ismeretvilágáról tanúskodik.
A kötet egyben azt is tanúsítja, hogy a magyar zeneesztétikai gondolkodás folyamatosságában a látszat ellenére sincs hézag... Nem mondott le egy pillanatra sem arról az igényéről, hogy nagyszabású áttekintésben foglalja össze a zene lényegét, jelentését széleskörű európai tájékozódás alapján a magyar közönség számára. Számos eredményt nyújt át készen vagy félig készen a mi zeneesztétikai gondolkodásunknak, nagy korszak nagy tanújaként örökíti tovább azt a meggyőződést, hogy a zene jelentéshordozó, etikai fontosságú társadalmi jelenség, amelynek gyakorlata a filozófiai szintű megértés nélkül sekélyes prakticizmusba fullad, és végül önmagát sorvasztja el.
Vissza 
