60 vers

Fülszöveg

421
'f Gondolnád?
Már araszol a szürkület. Egy gondolat, és nevetek. Felhők sodorják és osztják a gyűrött feleleteket. Gomolyog a füst, az árnyak elbújnak és nem vitáznak. Arasznyi ugrás a térben, itt sem voltam, ott sem éltem. Pár lágy ívű igazgyöngysor ékkőként a csend ölében. Kontrasztok a farkasszemek. Egy gondolat - és nevetek. Megnyugszanak az izmusok, bár leheletük ritmusos. Koboldjaim is pihennek, így jó. Jobb felemen péntek, balról szárnyal a képzelet. Elé szórom kincseimet. Csendesednek a tág terek. Egy gondolat, s már nevetek. A mindenség száz akkordja sem bír kibillenteni ma. Gyökérfonó manók őrzik a pillanat békés hevét. Gyermekien ártatian lét. Halk szavaim parázslanak. Varázsigéket ont a nap. A tűz felett angyal lebeg. Nevet, s vele nevetek.
Molnár G. Krisztina
A „Hatvan vers" margójára
Pillanatképek a saját és szeretteim életéböL Ahogyan magamat és másokat látom. Ami igazán megragad, filmszerűen tárolom. Bármikor előhívható.
Egy keveset tanítottam, aztán... Tovább

Fülszöveg

421
'f Gondolnád?
Már araszol a szürkület. Egy gondolat, és nevetek. Felhők sodorják és osztják a gyűrött feleleteket. Gomolyog a füst, az árnyak elbújnak és nem vitáznak. Arasznyi ugrás a térben, itt sem voltam, ott sem éltem. Pár lágy ívű igazgyöngysor ékkőként a csend ölében. Kontrasztok a farkasszemek. Egy gondolat - és nevetek. Megnyugszanak az izmusok, bár leheletük ritmusos. Koboldjaim is pihennek, így jó. Jobb felemen péntek, balról szárnyal a képzelet. Elé szórom kincseimet. Csendesednek a tág terek. Egy gondolat, s már nevetek. A mindenség száz akkordja sem bír kibillenteni ma. Gyökérfonó manók őrzik a pillanat békés hevét. Gyermekien ártatian lét. Halk szavaim parázslanak. Varázsigéket ont a nap. A tűz felett angyal lebeg. Nevet, s vele nevetek.
Molnár G. Krisztina
A „Hatvan vers" margójára
Pillanatképek a saját és szeretteim életéböL Ahogyan magamat és másokat látom. Ami igazán megragad, filmszerűen tárolom. Bármikor előhívható.
Egy keveset tanítottam, aztán átnyergeltem a mérnöki pályára. Kicsit később újságírós-kodtam is - mellékesen.
A fő profilom azonban a tervezés. Valamit elgondolni, ami megvalósxil, és ráadásul még I jól is sikerűi, nagyszerű dolog.
Pár éwel ezelőtt, hirtelen megváltozott az életritmusom, a gyermekem önállósította magát, keresgéltem valami újat. Nem is verssel kezdődött, hanem inkább gondolat- .a. halmazokat vetettem papírra. 1
Egyszer valaki megjegyezte, bennem egy író veszett el. Akkor indult el a szándék, hogy i talán mégsem (veszett el). És nekifeszültem \ az írásnak. Ami jött, válogatás nélkül. Néha > egy-egy próza, de mindinkább versek.
Eleinte naponta több is, de az utóbbi időben már inkább fékezem magam. A verseken többet dolgozom, próbálom jobban átgen doLni a témát, és a formára is több gondot fordítani. Egyszer lehet, hogy segíteni fog majd a mérnöki szemlélet, de ma még ösztönösen írok, egyik szó eszembe juttatja a má-si kat, valami t, ami t követ egy egészen más, stb.
Az írás mérföldekre van a mérnöki tervezéstől. Lehet, hogy a szóhasználatomon kiütközik a realisztikus beütés. De nem tervezem meg a verseimet. Valahonnan elindulnak, és folynak valamerre, ahogyan kedvük tartja. Törekszem rá, hogy tudatosabb legyek, de ez még az út kezdete.
A gondolkodó embereknek ajánlom a M tetemet. Akik megbotlanak a földön ' j göröngyben, és keresik, miért történt. ||,1. vetően gondolkodónak tartom magam.'í tem meghatározó sarokpontjai kaptak hcK : I a kötetben. A szüleim, családom, barát'j -^-szerelem, kötődés, szociális érzékenységien tanújelei, de emellett szó esik még a mcs^^ terséges intelligencia előretöréséről, egy-két furcsa paradoxonról. Istennel kapcsolatos vívódásaimról, és arról, hogy miért is érzem úgy, hogy:
„Fának születtem."
Molnár G. Krisztina Vissza