Imágó

Fülszöveg

Molnár H. Lajos ezzel a legújabb kötetével folytatja azon sikeres és népszerű műveinek sorozatát, melyek a Kriterion, a Magvető, a Szépirodalmi Kiadónál és sok más helyen megjelentek, több kiadásban is. Töretlenül őrzi írásai eddigi erényeit: a hitelességet, a lélek mélyre hatoló feltárását, a rendkívüli olvasmányosságot, vagyis azt, hogy ha az ember belefog egy-egy kötete olvasásába, nehezen tudja azt megszakítani, sokszor addig-addig halogatja a szünetet, mig szinte észrevétlen jut el a végére.
Az Imágó azért egy kicsit mégis különbözik a szerző eddigi munkáitól. Annyiban mindenképp eltérő, hogy az életet nem csupán tragédiaként, sem kizárólagosan vígjátékként, hanem kiegyensúlyozottan tragikomédiaként ábrázoló író mostani regényében bár humorától teljesen szabadulni képtelen a nyomasztóbb árnyalatok dominálnak. Talán nem is tehetett másként, a téma kény szeri thette erre.
Főhőse egy idősödő férfi, túl egy váláson, túl második házassága két évtizedén, négy gyerek apjaként,... Tovább

Fülszöveg

Molnár H. Lajos ezzel a legújabb kötetével folytatja azon sikeres és népszerű műveinek sorozatát, melyek a Kriterion, a Magvető, a Szépirodalmi Kiadónál és sok más helyen megjelentek, több kiadásban is. Töretlenül őrzi írásai eddigi erényeit: a hitelességet, a lélek mélyre hatoló feltárását, a rendkívüli olvasmányosságot, vagyis azt, hogy ha az ember belefog egy-egy kötete olvasásába, nehezen tudja azt megszakítani, sokszor addig-addig halogatja a szünetet, mig szinte észrevétlen jut el a végére.
Az Imágó azért egy kicsit mégis különbözik a szerző eddigi munkáitól. Annyiban mindenképp eltérő, hogy az életet nem csupán tragédiaként, sem kizárólagosan vígjátékként, hanem kiegyensúlyozottan tragikomédiaként ábrázoló író mostani regényében bár humorától teljesen szabadulni képtelen a nyomasztóbb árnyalatok dominálnak. Talán nem is tehetett másként, a téma kény szeri thette erre.
Főhőse egy idősödő férfi, túl egy váláson, túl második házassága két évtizedén, négy gyerek apjaként, jócskán eltávolodva világmegváltó terveitől, beletörődve életének elszürkülésébe, semmiféle tervet nem szövögetve vegetál, készen az utolsó levegővétel elérkezésére. Ebbe a lecsendesülésbe, eseménytelenségbe, mindent feladásba, érzéketlenné válásba villámként csap bele a jelenés: egészen fiatalkori kedvesének (kire már réges-rég nem gondolt, kit már évtizedek óta nem látott, nem is hallott felőle, mert nem is érdeklődött) berobbanása egy álmába. Nem lenne gond, ha ez egyszeri, véletlen és többé elő nem forduló balesetként merülhetne helyére, a feledésbe. De nem így történik, minden éjjel visszatér, noha napközben soha sem gondolt rá. Hónapok múltán a férfi már ébren is álmodik, azaz próbálja lassan-lassan már egy lélekbúvár alaposságával, tudományosságával vagy tudománytalanságával megfejteni annak a néhai lánynak, öt évig kitartó társának a mostani makacs, kopogtatás nélküli rendszeres betöréseit minden éjszakája álmaiba. így feltárulnak ugyan az iQúkori kapcsolat részletei, egy más ország és más idők szokásai, fura társadalmi berendezkedései, emberi viszonyulásai és maga az érzés, a megismételhetetlenül tiszta, a hihetetlenül naiv és ártatlan, a manapság röhejesen őszinte szerelem de nincs megfejtés e kései, állandósult és önállósult találkáki-a.
Hirtelen támadt késztetésének parittyája röpíti ki vackából a nemrég még a végső harangszóra váró férfit, hogy harmincöt esztendőn és országhatárokon átnyúlva keresse a választ nyugtalanítóan tornyosuló kérdéseire. Hite szerint nem lehet a véletlen müve a tolakodó emlékezet. Útra kel, és a "tett színhelyére" érve szembesül a gyökeresen megváltozott új viszonyokkal, és sikerül megtalálnia a magyarázatot a magyarázhatatlanra. Csakhogy ez döbbenetes Vissza