Különlét (dedikált példány)

Fülszöveg

Molnár Krisztina Rita (1967, Budapest) költő. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett magyar, könyvtár és múzeumpedagógia szakot. Telkiben él. Három fiú édesanyja. Zsámbékon tanít. Versei folyóiratokban, antológiákban jelentek meg. Első verseskötete: Közelkép (1998).
Van mindene e háznak, kertje csipkebogyóval, sok-sok szobája, szomszédos háza szomszédasszonyostul. Rejtelmes ház, ablakában macska ül, összegömbölyödve. Mikor először belesel, csak árnyakat látsz. Aztán minden egyre élesebb. És már látod, az asztal mellett ott egy nő. Még elmosott alak. Hozzáér a dolgokhoz, nagyon-nagyon óvatosan. A kérdése egyszerű, „Egymásra hullott dolgaim / felszedhetők-e végleg úgy, / ne sértse egy a másikat". Gyengéden vizsgál, közben rendszerez. Barátságot köt a többi árnnyal, meghívja magához a hiányt. Gyerekkori képek élesednek körötte, egy-egy tárgyban kel életre a visszahozhatatlan. A szobában közben oszlik a félhomály. Lassan mintha száz csillár szórná a fényt. A macska észrevesz,... Tovább

Fülszöveg

Molnár Krisztina Rita (1967, Budapest) költő. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett magyar, könyvtár és múzeumpedagógia szakot. Telkiben él. Három fiú édesanyja. Zsámbékon tanít. Versei folyóiratokban, antológiákban jelentek meg. Első verseskötete: Közelkép (1998).
Van mindene e háznak, kertje csipkebogyóval, sok-sok szobája, szomszédos háza szomszédasszonyostul. Rejtelmes ház, ablakában macska ül, összegömbölyödve. Mikor először belesel, csak árnyakat látsz. Aztán minden egyre élesebb. És már látod, az asztal mellett ott egy nő. Még elmosott alak. Hozzáér a dolgokhoz, nagyon-nagyon óvatosan. A kérdése egyszerű, „Egymásra hullott dolgaim / felszedhetők-e végleg úgy, / ne sértse egy a másikat". Gyengéden vizsgál, közben rendszerez. Barátságot köt a többi árnnyal, meghívja magához a hiányt. Gyerekkori képek élesednek körötte, egy-egy tárgyban kel életre a visszahozhatatlan. A szobában közben oszlik a félhomály. Lassan mintha száz csillár szórná a fényt. A macska észrevesz, gazdája lábához szalad. Ha azt hiszed, kintről átlátható minden, az csalás. Lépj be. Látod, otthonosan mozogsz. (Karafiáth Orsolya)
Molnár Krisztina Rita költészete a figyelem, a türelem apoteózisa. Újra és újra megdolgozott, átszűrt élményekből születik a vers, a hétköznapi pillanatokból épít hidat Isten felé. Ennek a poétikának nem a formai tudás és fegyelem - bár már a formagazdagság is imponáló volna-, nem is a műveltségi hagyományba olvadó ismeretanyag a legvonzóbb vonulata, hanem az önmegfigye-lő őszinteség. (Kiss Judit Ágnes) Vissza