Az atlanti kultúra kibontakozása

Fülszöveg

Európai szokás, hogy a történelmet kutatjuk, amikor Európáról vagy Amerikáról és e kettő viszonyáról alkotunk ítéletet. Amerikában a társadalom vagy civilizáció terminusokat használják fel az ország bemutatásakor, amelyeket sokkal inkább kedvelnek, mint a történelem szót: ez utóbbit az európaiak diskurzusaira bízzák, akik amellett kardoskodnak, hogy a dolgok semmilyen szinten sem érthetőek, ha figyelmen kívül hagyjuk a múlt perspektíváját.
Az európaiakra kisebb benyomást gyakorolnak az amerikai köztársaság megalapításának eseményei, mint magukra az amerikaiakra, akik megszállottan a világtörténelem fordulópontjaként, teljesen új kezdetként értelmezik az alapítást. Az európaiakra sokkal nagyobb hatással vannak az amerikai társadalom hétköznapi történései, melyek dinamizmusa elbűvöli Európát, még akkor is, ha közben a társadalomkritikusok elemzik, ízekre szedik és esetleg elvetik mint asszimilálhatatlanul idegent. így két Amerika létezik: az egyiket maga a népesség éli és alakítja, amely azonban aligha gondolkozik minderről mélyebben az olyan jelszavaknál, mint „demokrácia", „pluralizmus", „kapitalizmus" és így tovább; a másik azon következtetésekből áll, amelyeket az európaiak vonnak le saját megfigyeléseikből.
Sietek hozzátenni: e második Amerika fontos, mivel a XX. századi történelem megmutatta, hogy Amerika Európa gyorsan önállósuló gyermeke, s mert mindkét kontinenst arra kényszeríti e század és a következő, hogy létrehozza azt, amit „atlanti kultúrának" nevezek, amelynek eredetét és jellemzőit vizsgálni fogjuk ezeken az oldalakon. Vissza