Előszó
Egy erősen közkedvelt vélekedés szerint az ember - forgasson bár tollat, pörölyt vagy csikorgó pártsarkantyút - helyesebben teszi, ha az áldott közép mérsékletes oltalmában marad. Azért sem föltétlenül van ez így, mert Jézus, Bartók, József Attila vagy Puskás öcsi sem volt mérsékelt soha, és feltehetőleg az igazság sem az. A baj persze akkor penészedik rá a világmegváltó szándékok szárnyaira és egyéb, szimbolikusan értendő testtájaira, ha valaki - forgasson bár tollat, pörölyt vagy pártsarkantyút - Jézusnak, Bartóknak vagy Puskás öcsinek képzeli magát, amikor pedig közel sem az.
Dlusztus Imre sem nem mérsékelt, sem nem középen álló publicista, amikor éppen újságot ír. írói és újságírói pályafutását, nota bene: életének egészen regényes jeleneteit jószerivel a lázas egyetemi évektől fogva ismerem. Dlusztus Imre már igen korán a világ tudomására hozta, hogy csakis a „megértő mód" igézetében hajlandó elképzelni a szakma művelését, és ehhez a fölfogásához tartja is magát. S mivel jól ismerem, nem hinném, hogy mindez a nehezére esne. E „megértő mód" stiláris nyugalmat és magabiztos anyagkezelést, világnézeti nyitottságot, de határozottan képviselt értékrendet jelent.
Dlusztus Imre publicisztikája soha nem kiabált, ordítozott, vagdalkozott, inszinuált vagy fenyegetőzött, ami hangvételi jellegzetességek manapság oly gyakoriak a magyar sajtó bizonyos, kevésbé fényes történetű territóriumain. Azért sem mérsékelt publicisztika az övé, mert folyamatosan utat keres, tehát fel- s alájárkál a mondanivaló lehetséges vidékein, nézelődik és elgondol, majd újragondol, leír és visszaolvas, és mert az ítélkezés fölénye helyett folyamatosan analizálja az emberi tényezőt, a helyzetet, ezt az olyan törékeny, bonyolult, gyönyörű és veszedelmes életet. Aki pedig keres, nem lehet mérsékelt. O nem feltétlenül tudni, hanem megérteni akar. És nem csak megérteni, hanem megértetni is akar.
Dlusztus Imre meghitt viszonyban van a magyar borral, a honi borászok kiváló és egyre népesebb társaságával, Istennel, a labdarúgás nevű játékkal, Pilinszkyvel, számlavezetési és könyvelési metódusokkal, a múlttal, illetve Szeged város nevezetes, fontos emberfőivel. Meghitt és virágzó párbeszédben áll egészen különböző világnézetű gondolkodókkal és alkotókkal, filozófusokkal, politikusokkal, írókkal, tanárokkal, patikusokkal és idős nénikkel.
Vissza 
