Mondattan I.

Előszó

Ez a jegyzet Deme László professzornak a JATÉ-n 1980-ig az egyszerű mondat témaköréből több éven keresztül tartott előadásai anyagából készült. Deme László a maga mondattani felfogásának elméleti kereteit Az általános nyelvészet alapjai c. jegyzetében (Bratislava, 1969.) és Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata c. könyvében (Akadémiai Kiadó, 1971.) fejtette ki először részletesen, nem kis vitát kavarva a magyar nyelvtudományban. Korábban ugyanis nálunk elég egybehangzó volt az a vélemy, hogy az alany és az állítmány a mondat két egyenrangú fő része. Ehhez képest meglehetősen új, és a legtöbb nyelvész számára elfogadhatatlan is volt az állítmány abszolút fölérendeltségének gondolata, amellyel Deme az európai nyelvtudományban Tesniére neve által fémjelzett valeniaelmélethez és a rá épülő függőségi grammatikákhoz csatlakozott. Elméletének következetes végiggondolása több ponton is a hagyományos magyar nyelvtudományétól eltérő nézetekhez vezette (pl. a jelzők megítélésében vagy a hiányos mondat kérdésében). Ha lehet, még ennél is markánsabb az a különbség, amely a Magyarországon a 60-as évek óta ható és terjedő generatív nyelvészeti irányzatoktól választja el. Chomsky mondatközpontú nyelvszemléletével szemben ő hangsúlyozottan szövegközpontú, és ez már a mondattani kutatások tárgyának megválasztásában is különböző állásfoglalást jelent. Míg a generatív nyelvtanok vizsgálódásának középpontjában a "rendszermondat" (sentence) áll, addig Demét csakis az aktuális mondat, a "szövegmondat" (utterance) érdekli: definíciója szerint a mondat mindig "megnyilatkozás", vagy annak része. Vissza