"Mondd, még meddig kell élni?" (dedikált példány)

Fülszöveg

Egy író változásairól, tündökléséről és bukásáról, majd csillaga újrafelragyogásáról, valamint balsikerű házasságainak meglepő fordulatokban, szerelmi és egyéb viszontagságokban gazdag történetéről szól Birkás Endre új műve. Bakos Elemér vagy Lemi, ahogy a barátai hívják, annak idején állítólag kis híja, hogy nem kapott egyik regényéért Sztálin-díjat, a magyar irodalom "nagy ígérete"-ként emlegették egészen 1956 őszéig, amikor is egynémely tettével, kijelentésével addigi működésének az ellenkezőjét igyekezett bizonyítani.
"Mondd csak, Lemikém, mi a fenének kellett neked, éppen neked hőzöngened. Nem vagy húszéves, maradtál volna szépen a fenekeden" - mondták neki 1957 elején. Úgy nyár felé meg azt jegyezte meg valaki, hogy "Bakoskám, kicsit elragadtatta magát". Vagy: "Bakos elvtárs, öntől ezt igazán nem vártuk!"
Pár évig nem is publikált Lemi. De mint a mű epilógusából kiderül, napjainkban már megint becsült, sőt megdicsőült író, ötvenedik születésnapját egyaránt ünnepli a hazai és külföldi irodalmi világ, a "magyar Ionescóként" emlegetve, nyugati színházak nagy sikerrel játsszák színműveit. Életének eme állomásai szolgálnak hátterül zátonyra futott egykori életének és két szerencsétlen házasságának korképéhez, férfiúi és férji csődjéhez, szinte megsemmisüléséhez, végül is egy gyarló, de talán mégis szánandó törtető arcképéhez. Vissza