Előszó
Olyan fotóalbumot tart a kezében az olvasó, amelyben a szerző Monostorapáti és környékének ellesett pillanatait varázsolja elénk.
Ladányi András 2004-ben írta Monostorapáti, a Völgy kapuja című szociográfiáját, melyben több mint száz fotója szerepelt. Bizonyára képeinek sikere inspirálta az írót arra, hogy tovább fotózzon, és ebben a műfajban is kifejezze magát.
Különleges látásmódja lehetővé teszi, hogy az ő szemén keresztül lássuk az érzékelhető világot. Olyan egyszerű dolgokra, jelenségekre irányítja figyelmünket, amely mellett nap mint nap elmegyünk, és mégsem vesszük észre benne az esztétikai szépséget.
Monostorapáti és a táj lírai bemutatása mintegy önvallomásként - az író látomása a faluról - hömpölyög végig a színes oldalakon. A szerző hangulatokat próbál képekben kifejezni, így akar érzelmeinkre hatni. Képei középpontjában a természet és az emberi környezet áll.
Olyannyira lendületes a képek folyamata - amely a tiszta látványt akarja visszaadni hogy Hámori István Péter költőt is megihlette, és ennek hatása alatt - no és saját tapasztalatai alapján is - születtek sorra versei, amelyek a fejezeteket foglalják szigorú, zárt keretbe.
Különleges esztétikai élményben részesülhetnek azok, akik lapozzák a könyvet, mert a képek az érzékszerveikre, míg a versek a tudatukra, a szívükre hatnak. A kettő összhangja, harmóniája egységet alkot, és ez az amire törekedhet a ma embere ebben a rohanó világban. Erre tesz kísérletet a fotós és a költő a kötetben, meggyőző erővel és hittel.
Ladányi András fotói és Hámori István Péter versei Monostorapáti "lelkét", atmoszféráját tükrözik.
Ez a könyv hozzájárul ahhoz is, hogy az itt élőknek a falu ne csupán lakóhelye, hanem élvezhető, szerethető otthona is legyen. Ezért nemcsak Monostorapáti lokálpatriótáknak ajánlom ezt a könyvet, hanem akik már jártak Apátiban, és megszerették ezt a falut, a tájat, az itt élő embereket.
Szeretettel várjuk azokat, akiket megfogott a könyv varázslatos hangulata, és emiatt látogatnak el majd a falunkba.
Vissza 
