Virrasztó szerelem

Fülszöveg

Érdekes, furcsa, helyenként meghökkentő s egyben összetett Monoszlóy M. Dezső költészete. A Csak egyszer élünk című kötetéhez viszonyítva a Virrasztó szerelem című kötetében ízelítőt kapunk Monoszlóy gondolati lírájának minden árnyalatáról, szélesedő horizontjáról, színdús formai sokoldalúságáról. Főleg az észre, a racionalista gondolkodásra hivatkozó, az ateizmus mellett hitet tevő, az érzelem és az értelem dialektikus egységét hirdető költeményeiben meggyőzően bizonyítja a benne végbemenő fordulatot.
Monoszlóy metamorfózisáról a legjobban tanúskodnak A holnap hitével című szonettkoszorú és sok más, látszólag könnyed, de mélyebb igényű verse, mint az Úton, az Erdei séta, Fejállás, Dialógus önmagammal, Sziromkoromban, Tisztelem az észt, Én pusztítlak végre, Materialista elmélkedés, Fohász az észhez, Kohóm e század, hogy csak néhányat említsünk.
A Virrasztó szerelem ciklusban az ember érzelmi és szerelmi világát, az Arcképek ciklusban az egyes jellemeket, A holnap hitével szonettkoszorúban, e ritka műfajban, drámai, meggyőző formában személyes vallomását, a Gyermekjáték ciklusban a gyermek és a felnőtt kölcsönös érzelmi viszonyát, a Vágy és valóság, valamint a kötetet lezáró Történelem a háztetőn ciklusban napjaink problémáit ábrázolja a materializmus szemszögéből.
Monoszlóyban a szlovákiai magyar gondolati líra jelentős, erős egyénisége érik meg, aki ki tudott emelkedni a helyhez kötöttség varázslatából, az élet egészét látja, és töprengő természetével is, végső fokon a harcos humanizmust hirdeti és szolgálja. Monoszlóy igen eredeti metaforákkal dolgozik, és új verseskötetében már nemcsak keresi a kibontakozást, de rá is talál az élet értelmére, a költő igazi küldetésére, a közösségre. Vissza