Montaigne pedagógiai tanulmányai

Előszó

Több, mint száz esztendeje, hogy Nagy Tótth József Montaigne «Tanulmányaiból» lefordított és kiadott egy vékony kötetrevalót. Azóta csodálatosképen nem akadt Montaigne-nek magyar fordítója. Ennek a mellőzésnek oka szerintünk főleg az volt, hogy Montaignenek idegen nyelven való tolmácsolása egyike a legkényesebb és legfáradságosabb feladatoknak. Az ő nyelve nem az a szabatos, világos, pontos, átlátszó francia próza, melyen a XVII. és XVIII. század nagy klasszikus prózaírói írtak; hanyag, pongyola, köznapias, igen természetes, de nagyon gazdag, a maga nemében művészies és eredeti nyelven ír; bizonyos ötletszerűség, hajlékonyság és közvetlenség jellemzi, melyet sok esetben igen nehéz idegen nyelven visszaadni és utánozni.
E nehéz feladatnak tőlem telhetőleg igyekeztem megfelelni. Az volt a célom, hogy a lehető legnagyobb tartalmi hűség mellett tetszetős, folyékony, könnyen olvasható formában s jó magyarsággal adjam vissza a szerző gondolatait. Fordításomat ezért némelyek talán túlságosan szabadnak és önkényesnek fogják találni. Kerültem ugyanis a hosszú, bonyolult körmondatos szerkezeteket, Montaigne hosszadalmas, latinos mondatait legtöbbször több részre vágtam, sőt néha még a mondatok sorrendjét is jónak láttam felforgatni.
A Pedagógiai Könyvtár céljának megfelelőleg e kötet Montaignenek csupán pedagógiai tanulmányait tartalmazza. Öt tanulmányt - három hosszabat, két rövidet - teljesen lefordítottam, a többiekből csak a pedagógiai tárgyú részleteket. Egyik sem rendszeres pedagógiai értekezés, hanem szellemes elmefuttatás, franciás csevegés. Összeválogatásukban némileg eltértem a hasonló francia és német kiadásoktól. Vissza