Előszó
A háború második időszakában írtam ezt a regényt. Akkor, mikor már minden lélek fülledt s fuladt volt s eltikkadva várta végét a rettenetes világégésnek.
Az én életem ez időkben fáradt,...
Tovább
Előszó
A háború második időszakában írtam ezt a regényt. Akkor, mikor már minden lélek fülledt s fuladt volt s eltikkadva várta végét a rettenetes világégésnek.
Az én életem ez időkben fáradt, megrendült, viharban vergődő volt...
Ebben a regényben kiírtam mindent, ami éppen felsűrűsödött az élet súlya alatt, az embersors háborús bilincsei között.
A könyv 1917 karácsonyára jelent meg egymásután két kiadásban is. Nagyon rövid idő alatt elfogyott s mégis többet nem hoztam ki, mert a gyorsan változó időkben úgy éreztem, elvesztette sorsszerűségét.
Most újra kiadom: ma megint látom rendeltetését: dokumentum lett, volt életünk objektív tükre: történelmi regény.
Óh, hol van az a világ, amelyben e könyv még harcos tett volt. Hol van az a magyar világ, amelynek bajait, bűneit, nyomorát s jövőjét oly égő indlattal rázta.hol van az a drága szép világ, amelynek levegőjét már annyira elviselhetetlennek éreztük volt....
Mindaz már idillé szelídült , mint a hősök felett kiviritott sír... Ma már csak szeretettel, mélázással, csak fájdalmas siratással emlékezhetünk rá. Arra a világra, melyben mellünket verve, tettünk vallást hibáinkról, bűneinkről, súlyos vétkeinkről s mikor a jövő útját a magunk erejéből hittük kikövetelhetni.
Vissza