Árvácska/Kiserdei angyalok

Előszó

Móricz Zsigmond, a magyar realista próza legnagyobb mesterének egyik leghíresebb kisregényét és egy novella-remekét kapta e kötettel kézbe az olvasó.
Móricz Zsigmond, aki a Tiszahát egy kis falujában, Tiszacsécsén született 1879-ben iskolái elvégzése után lázasan kereste azt a pályát, amelyre hivatása van. A sokat vállaló, merész és nagyfantáziájú kisparaszt és a félénk, szorgalmas, nagyralátó papleány házasságának elsőszülöttje már az iskolában érezte magában a nagyra hivatottságot. Mégis sokáig - egy évtizedig - tartott, míg 1908-ban, a fellendülő magyar forradalmi mozgalom sodrában, Ady példáján felbuzdulva, s rövidesen barátsága által támogatva, megtalálta írói hangját, s első feltűnést keltő novellája, a Hét krajcár után a haladó magyar irodalom élvonalába került. Ekkor bontakozik ki realizmusának általános demokratikus korszaka, amelynek legnagyobb alkotása egyben záróköve is: A fáklya. Móricz Zsigmond nagy lelkesedéssel, őszinte hittel vetette bele magát az első világháború utáni forradalmakra: azoktól valóban a magyar nép politikai és gazdasági, emberi felszabadulását várta. Annál nagyobb volt csalódása és kétségbeesése a forradalmak bukása miatt: s ez a megrázkódtatás alakítja ki új művészeti világszemléletét, amelyet kritikai realista remekműveinek sora tolmácsol számunkra.
A Légy jó mindhalálig, az Erdély vagy az Úri muri: komor, kemény világ, amelyben a szenvedő magyar nép hátán a dzsentri járja haláltáncát - s amelyben még mindig, sokszor fájlalja Móricz e halálraítélt, s arra egyre érettebb osztály "szép magyar" vonásait - mint e korszak utolsó s legremekebb művében, a Rokonok-ban is.
Az 1929-32 közötti válság döbbenti rá Móriczot arra, hogy az igai magyar vonások az igazi magyar nép elidegeníthetetlen tulajdonságai; ekkor fordul el végleg az uralkodó osztályok minden rétegétől, s találja meg legérettebb művészetével együtt a legszegényebb, legkisemmizettebb, legelnyomottabb és legkizsákmányoltabb embereket: az agrárproletariátust, s keresi egyre szenvedélyesebben városi párját, az ipari munkásságot.
Az Árvácska, utolsó kisregénye (1940), nagy lírai sikoly az egyre jobban fasizálódó ország egyre kibírhatatlanabb, embertelenebb viszonyai ellen. Egy jobb életre hivatott kis lény szörnyű sorsán át kiált emberibb világ, emberibb emberek után. Tömörsége, ritmikus prózája, takarékos és mégis - vagy épp ezért - olyan nagy erejű képei bibliai erővel, a zsoltáros szenvedélyével - és a legnagyobb realisták könyörtelen látásával, biztos ítéletével szólnak. A kétségbeesésnek ebből a mélységéből az emberiséget, a népet csak egy mentheti meg: a népforradalom. Ennek a gondolatát hirdeti a korszak monumentális záróköve: a Rózsa Sándor. A Kiserdei angyalok hét évvel korábbi írás (1933) - de nem csodálhatjuk, hogy a polgári kiadók nem kértek belőle, s újságlapokon kallódott, míg a felszabadulás után Illés Endre fel nem fedezte. A parasztság írójának, sőt helytelenül parasztírónak leszűkített Móricz Zsigmond ebben új, alig ismert oldaláról mutatkozik be: mint a proletariátus életének értő, jószemű és együttérző szívű megfigyelője. Kemény, komor világ ez is, a Kiserdő, a munkanélküliség, a kilátástalan nyomor világa, amelyben krőzusnak érzi magát Gitka, hisz éhbérért dolgozhatik. S e kemény, komor világot mégis a remény, a jobb jövő hite sugározza be, mert a fiatalok, ha csak ösztöneiknek engedve s öntudatlanul is, de egymást maró egymásrautaltságukban azt bizonyítják: ez az osztály, a proletariátus, csak összefogva, egymás hitében s erejében bízva szabadíthatja fel önmagát szörnyű sorsából. S ez a téma: a proletariátus, a munkanélküliek, a városszélen tengődők életének problémája Móriczot haláláig sem hagyja nyugodni: élete végéig újra meg újra visszatér hozzá, keresve, de teljesen sohasem találva meg a választ.
A Kiserdei angyalok visszhang nélkül maradt egy polgári napilap hasábjain; az Árvácská-t, az író tanúbizonysága szerint, a sajtó elutasítással fogadta. A felszabadulás óta mindkettőnek egyre nő a közönsége, sikere: az Árvácská-nak ez az ötödik, a Kiserdei angyalok-nak a negyedik kötetben való kiadása. Vissza