Debreceni Szemle

Előszó

Kapaszkodókat keresünk múltban és jelenben, hogy okos és érett felnőtté nevelhessük alig megszületett demokráciánkat. Fel kell hát mutatnunk a múltból mindazt a hagyományt, amelyre egy város, egy nemzet polgári és morális arculata épülhet. Támogatnunk kell a jelen minden értékét, amely az emberi alkotómunka szülötte, és amely nemcsak reményt ad a jövőhöz, hanem példát is a mának. Ezért támasztjuk fel újra Debrecen szabad királyi várossá válásának 300. évfordulója alkalmából a Debreceni Szemlét. Több periodika viselte már ezt a nevet, de mi most csak egyre gondolunk példaként, ideálként, az 1927 és 1944 között megjelent tudományos folyóiratra. Miért erre? Mert célja volt - Magoss György polgármester szavaival - bekapcsolódni a nemzetépítő munkába, hordani a követ a magyar nemzeti műveltség nagynak, szépnek elgondolt templomához. Azért tekintjük példának a Milleker-Hankiss-féle folyóiratot, mert képes volt arra, hogy Debrecen is a kor európai tudományosságának szintjén legyen jelen a magyar és az egyetemes szellemi életben. Megvalósította azt a teljességigényt, amely a társadalom- és a természettudományokat azonos értékűnek tekintve igyekezett azokat a magyar értelmiség világképébe beépíteni. És példa lehet azért is, mert képes volt itt Debrecenben olyan műhelyt teremteni, amely idekötött jelentős részt az ország szellemi erőiből, ugyanakkor mégis Debrecen valódi értékeit mutatta fel, mint a magyar szellem és kultúra építőköveit. Vissza