Erdély 1.

Fülszöveg

"Nem ismerek írót, aki ennyiféle embert őrzött meg műveiben..." - írja Németh László, s azt sem igen lehet eldönteni, hogy az olvasó számára - "melyik a nagyobbik Magyarország, amelyiket ő meglátott, vagy amelyiket Móricz Zsigmondban olvasott." S bár ez a találó megállapítás minden munkájára vonatkozik - az Erdély c. trilógiájára különösképpen jellemzőnek érezzük.17 esztendeig foglalkoztatta az erdélyi történelmi téma. A Tündérkert 1921-ben jelent meg először, s könyvtárnyi kötetet gyűjtött belőlük. Hiteles történelmi regény is lett, amelynek egyes mozzanatait a történészek "tényanyagként" használják. Pedig a "feltámasztott" történelmi személyek, akiknek még "tüdeje, mája" is hitelesnek hatott, ugyanakkor önmagára és barátaira, ismerőseire is emlékeztettek:
A Tündérkert Báthory Gáborában, a "halálba farsangoló" fejedelemben kritikusai Adyt vélték felismerni, a forradalmi gondolkodót, a váteszt, s a mellette megjelenő Bethlen Gábor figurájában önvallomást láttak, "akinek Báthory az eszményképe, de aki a kisemberek, parasztok, kereskedők számára csinál egy boldog zümmögésű kaptárt Erdélyből" - olvashatjuk szintén Németh Lászlónál.
Harc, szerelmi tobzódás, kiszámíthatatlan indulatok, okos, messzire világító tervek, s az élvezeteken kibicsaklott törekvések, az élettől kicsikart örömök és bűnhődések, meghunyászkodó, alamuszi megalázkodások és kegyetlen-kemény vívódások, árulások regénye a Tündérkert, amelyben a XVII. század elejének (1608-1613) erdélyi élete elevenedik meg. Vissza