Erdély I-III.

Előszó

Részlet az I. kötetből:

"Ragyogó téli nap volt odakinn, február tizedike, vasárnap.
Az ajtónálló úgy elbámészkodott az ablakban, a kint ácsorgó népen, hogy maga is a fejét csóválta rá.
- De mi az ördögöt tudnak úgy csudálni ezeken az ablakokon - mondta magában. A Szent Mihály temploma körül vastagon állt a nép, bundások, meg darócosok vegyesen. Hidegnek kellett odakinn lenni, mer nagyon dugták zsebre az öklüket, s asszonyok nagyon húzták nyakba a kerek subácskákat, meg a posztó ujjasokat.
- Má pég csak déllére gyün meg a fiatal fejedelemasszony, - perelt velük magában a hajdúlegény - azt igen, annak lesz láttattya, ha az meggyün, mert arra mindenki kíváncsi mien lehet, hogy a fejedelem mán egy esztendeje nem ereszti be Erdélyországába..." Vissza

Fülszöveg

Tündérkert

Báthory Gábor, az ecsedi Báthory-ág utolsó tagja szép és gazdag fiatalember volt, mikor fejedelemmé választották. Nejét eltaszította és általánosan gyűlölt tanácsadójának, Imrefinek feleségével, de jóformán Erdély minden asszonyával is botrányos viszonyokat folytatott. Kicsapongásaival, zsarnokságával és sorozatos álnokságával maga ellen lázította leghűségesebb főurait s eltántorította egyik legfontosabb hívét, a fiatal Bethlen Gábort, aki végül is török segítséggel vonult ellene. Báthoryt, a romboló erők démoni megszállottját félelmetes életszerűséggel mutatja meg az író, s mégis, mikor csúf halála eléri, egy elesett szép magyar emberi példányt siratunk meg benne. A förgeteges életű fejedelemnek minden oktalanságában is nagyvonalú, érdekes lényét, cselekedeteit, udvarának varázsos és sötét titkokkal teli tündérkertjét hatalmas erővel, tündöklő nyelven örökítette meg Móricz Zsigmond ebben a regényében.

A nagy fejedelem

A történetírás fenséges, de egyetlen profilban merevíti meg a történelem eseményformáló hőseit. Móricz Zsigmond A Nagy Fejedelem-ben a politikus, az államfő és a hadvezér mellett Bethlen Gábort mint embert rajzolja meg, belső küzdelmeivel, szenvedélyeivel, a maga rendkívüli méreteiben. A török és német közt vergődő, Erdély felépítésén s az egész magyarság javán csüggő fejedelem, az új és régi hit közötti viszályok egyik főhőse, pasák és megbízhatatlan főurak intrikáinak ellensúlyozó politikus-sakkjátékosa áll egyfelől előttünk. De a közéleti küzdelmek mellett ott látjuk felesége, a meddő és megúnt, de rettegve becsült Károlyi Zsuzsánna s a varázsosan vonzó, romlott Báthory Anna közötti vergődésében, a bűn hívása s a lelkiismeret parancsa közötti tántorgásában is. A lelki rajznak megdöbbentő mélysége, a kor csodálatos erejű megelevenítése s a nyelv tündöklő ragyogása jellemzik a monumentális remekművet.

A nap árnyéka

Móricz Zsigmond Erdély-ének befejező része ez az elégiai szépségekben tündöklő könyv. Minden történelmi műnél és oknyomozó elemzésnél mélyebben világít bele ez a munka Bethlen Gábor, a nagy fejedelem legbelső életébe, cselekvéseinek rejtett kútfőibe és abba a lelki műhelybe, amelyben egész Európát jelentékenyen befolyásoló elhatározásai születtek. Ebben a könyvben az embert ismerjük meg a történelemalakítóban; az egyént, annak minden kicsiségével, boldogtalanságával; s a nap mellett megismerjük az árnyékát. E ragyogó égitest árnyéka Károlyi Zsuzsánna, az önfeláldozó, lemondó és megértő feleség, ki minden botlását elnézi a férfiúnak mert nem tud benne mást látni, mint a rendkívüli embert, akit külön csillagzatok és sajátos végzetek irányítanak. A Nap Árnyéka egy történelmi férfiú emberi vergődésének s az asszonyi lélek mélységének és hűségének nagyszerű eposza. Vissza