Móricz Zsigmond túra

Előszó

Gyalogolni jó! - irta riportregénye ciméül Móricz Zsigmond. Van ebben a cimben valami rendkivüli, egy olyan gondolat, ami már-már a néző és látó ember életszemléletét is tükrözi. Mert Ő, Móricz Zsigmond a gyaloglásai közben látta és ismerte meg az országot.
Nem véletlen, hogy a szabolcsi és hajdui természetbarátok ezt a mondatot választották az emléktura mottójául.
Mert vajon nem a gyaloglás közben tárul fel legjobban a táj megannyi szépsége az ember előtt? Nem a menetelés közben jelent-é sokat a feltünő város, vagy falu képe? Vagy talán nem a gyaloglás közben lehet legjobban megismerni az embert, aki tájainkon él?
Amikor a Móricz-emléktura gondolata megfogant, az a cél vezetett minket, hogy megmutassuk a turakedvelőknek hazánk távoli tájának Szabolcsnak, Szatmárnak, Beregnek minden szépségét.
A változatos tájat, a történelmi multat idéző emlékeket, irodalmunk nagyjainak egykori lakhelyét, a népmüvészet egyedülálló alkotásait, és ami talán a legfontosabb: a megváltozott magyar falut, az ott élő tiz- és tizezrek mai életét. Utcákon, utakon, országutakon és ösvényeken kanyarog a fehér- piros- fehér jelzés, végigvisz egy megyén, melyben egymásba fonódik a históriás mult és a nagy akarásokkal teli jelen.
A természetbarát e tura során maradandó emléket visz magával a tájról, a magyar müvelődés nagy alakjairól az élet változásának lüktetéséről és arról a szabolcs-szatmári emberről, akinek egyik őse Esze Tamás harcosa volt, vagy éppen 1919-ben vett fegyvert kezébe.
Nyiregyházától-Tiszacsécséig visz az ut szabolcsi vonala. Ehhez kapcsolódik majd az, amely Debrecenből vezet el az iró szülőházáig. Azt hisszük, aki végigjárja sokkal gazdagabb lesz. Vissza