Atlétika különpróba

Előszó

Részlet:
"Az "atlétika" kifejezés a görög athlein szóból származik. Ezt a szót eleinte a küzdésre és a sok és fáradságos munka megjelölésére használták. Később így nevezték együttesen az össze sportágakat, ezzel is kifejezve, hogy számottevő eredményt bármely sportágban csak hosszú ideig tartó, fáradságos felkészüléssel és erőfeszítéssel lehet elérni. Az atlétika ma már csak a sportágak egyikét jelenti, amely az ember természetes mozgásából kialakult versenyszámokat foglalja magába. Természetes mozgásoknak nevezzük azokat a mozgásokat, amelyeket kizárólag testi képességeink felhasználásával, mindennapi életünkben végzünk. Ilyen mozgás például a futás, gyaloglás, ugrás, dobás. Azért is természetesek ezek a mozgások, mert gyalogolni, futni, ugrani, dobni mindenki tud.
De menjünk egy kissé vissza a történelemben. Ezekre a mozgásokra már az ősembert sem kellett tanítani, anélkül is természetszerűen alkalmazta őket mindennapi életében. Abban az időben ezeknek a mozgásoknak nagyobb jelentőségük volt, mint ma. Az ősember egész élete örökös harcban telt el az őt körülvevő környezettel: az őserdővel, az állatvilággal és nemegyszer embertársaival is a létfenntartásért, a mindennapi élelem megszerzéséért. Ezekben a súlyos harcokban gyakran az élete függött attól, hogy milyen gyorsan és kitartóan tud futni vagy dobni. Az ősembernek gyakran létkérdés volt például, hogy az útjába kerülő árkokat, vagy más természeti akadályokat átugorja, mert egy elhibázott ugrással összezúzhatta magát." Vissza