A leghosszabb évem

Fülszöveg

Moshe Sanbar (azelőtt Sandberg) jómódú kecskeméti család fiaként született. Tizennyolc éves gimnazista, amikor 1944. március 19-én a németek megszállják az országot. Apját a Gestapo letartóztatja, és németországi koncentrációs táborba hurcolja, ahonnan többé nem tér haza. Anyját a kecskeméti zsidósággal együtt Auschwitzba hurcolják, gázkamrában hal meg. A fiatal Sandberg munkaszolgálatos lesz a magyar hadseregben. Egységét 1944. novemberében átadják a német hadseregnek. dachauba viszik, innen kerül szenvedései színhelyére, a Mühldorf-Waldlager-i táborba. Amikor az amerikai csapatok 1945. áprilisában felszabadítják a túlélőket, Sandberg már szinte élőhalott. Visszatér Magyarországra, és felépülése után beiratkozik a budapesti Közgazdasági Egyetemre. Az ügynevezett Hagana-bevándorlással jut el Palesztinába, és azonnal jelentkezik önkéntesnek. Részt vesz az Izrael Állam megteremtéséért folyó harcokban, néhányszor meg is sebesül. 1949-ben folytatja tanulmányait a jeruzsálemi Héber Egyetemen, 1953-ban a közgazdaságtan doktora lesz. 1951 és 1958 között a Társadalomkutató Intézetben dolgozik, és statisztikát tanul a Héber Egyetemen. 1958-ban a pénzügyminiszter gazdasági tanácsadója lesz. 1968-ban kinevezik az IDBI (Izraeli Iparfejlesztési Bank) helyettes elnökévé. Még ugyanebben az évben kereskedelmi és ipari miniszterhelyettes lesz. 1971-től 1976-ig a Bank of Israel vezetője. Jelenleg a Bank Leumi Le Israel elnöke. Kiemelkedő fontosságú közéleti tevékenységnek tekinti a Magyar Zsidók Világszövetségének valamint a Magyar-Izraeli Társaság elnöki feladatainak ellátását. Vissza