Fülszöveg
„Végignyúlok egy matracon, átszállók a Szaharán, látom fentről Kairót, az egyetemet, majd túl a Földközi-tengeren egy kis országot. Arra folyik a Duna, a Tisza, amott pedig az alma mater, a park, ahol annyi vígság esett. Visszaszállok a térben Bosznia hegyes tájaira, Szarajevó völgyére, majd innen gondolataim átgörgetnek Zambiába, Zimbabwébe, ahol gyermekeim játszadoznak Luveve poros utcáin, rongyosan. Hívnak, de nem mehetek, valami ismeretlen erő továbbvisz, le a föld alá. Ott egy tárnában járok, a levegő fojtó, izzadtság- és húgyszag keveredik, majd feltuszkolnak a hűs felszínre, rövid dolce vita. Ezután betáncol a látótérbe egy kés, és a velem szemben állóba döf. Reprezentatív mintavétel. Majd álszent imatermek, fohászok, ahol újból feltűnik az előbbi kés a bigott hívők oldalán.
Kavargók, nézem az eget, van-e üzenetem, de csak kivehetetlen felhőalakzatokat látok. Esti tüzek gyúlnak, rovarok támadnak, lövések mindenhonnan, asszonysikolyok, futó alakzatok. Nyögések,...
Tovább
Fülszöveg
„Végignyúlok egy matracon, átszállók a Szaharán, látom fentről Kairót, az egyetemet, majd túl a Földközi-tengeren egy kis országot. Arra folyik a Duna, a Tisza, amott pedig az alma mater, a park, ahol annyi vígság esett. Visszaszállok a térben Bosznia hegyes tájaira, Szarajevó völgyére, majd innen gondolataim átgörgetnek Zambiába, Zimbabwébe, ahol gyermekeim játszadoznak Luveve poros utcáin, rongyosan. Hívnak, de nem mehetek, valami ismeretlen erő továbbvisz, le a föld alá. Ott egy tárnában járok, a levegő fojtó, izzadtság- és húgyszag keveredik, majd feltuszkolnak a hűs felszínre, rövid dolce vita. Ezután betáncol a látótérbe egy kés, és a velem szemben állóba döf. Reprezentatív mintavétel. Majd álszent imatermek, fohászok, ahol újból feltűnik az előbbi kés a bigott hívők oldalán.
Kavargók, nézem az eget, van-e üzenetem, de csak kivehetetlen felhőalakzatokat látok. Esti tüzek gyúlnak, rovarok támadnak, lövések mindenhonnan, asszonysikolyok, futó alakzatok. Nyögések, erőszakolások, gyerekhullák, bevert öreg fejek. Futok, menekülök, lányok rángatnak mindenfelől, csak adj pár percet, boldoggá teszlek, mondják, de az erő továbbragad. Még hallom az orgazmus előtti zihálást, nyöszörgést, majd feltör egy sikoly, de ez nem az! Hátranézek, és a homok befedett mindent. Csönd. Mi vár ránk és rám. Homlokom verejtékezik
Ösztön, vad ösztön, vágyak, a szaporodás ösztöne! Ma éjszaka talán milliók zihálnak ugyanígy matracokon, sátrakban, lombokon, ömlik a mag, rejteket keres az élet nedve! Ésszel felfogható jövő nem létezik, de az odatolt altest és a kéj új jövőt önt formába, melyben az észnek, racionalitásnak már nincs helye. Ezt a jövőt már nem ember alkotja. Orgazmussal múlatják földi bajaikat. A sikolyok után a gyomor sem korog, a fej sem fáj tovább. Folytatódik a szendergés, a rémálmoknak vége már.
Itt az éhhalálhoz közel, a dögrováson túl, ahol nincs mit veszteni, ki kell mondani a lehető legfélelmetesebbet: csak a szeretet menthet meg minket.
Elmondom mindenkinek."
(Részlet a könyvből)
Mihálffy Balázs 1955-ben született Budapesten. 1979-ben szerzett diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, majd ugyanitt doktorált. Szudáni kollégiumi szobatársától megtanult arabul. Hosszú éveket töltött Líbiában, majd Egyiptomban. Kairóban elvégezte az Al-Azhar iszlám egyetemet, ugyanitt 1983-ban felvette az iszlám hitet. 1986-ban az Al-Azhar nagysejkje sejkké avatta. 1988-ban megalapította a Magyar Iszlám Közösséget, amelynek 1996-ig a vezetője volt. Lefordította a Koránt, és iráni felkérésre a Nahjul Balaghát. Korán-fordítását pakisztáni felkérésre Londonban a keleti nyelvek intézetében hitelesítették.
A rendszerváltozás idején a nagyköveti szék várományosa volt Szaúd-Arábiában. Kiküldetésére nem került sor, mivel a szklerózis multiplex lebénította. Élete félbetört, és a halált ígérő orvosi jóslatok elől, a halált keresve, a balkáni háborúba menekült - 1993-tól a háború végéig önkéntesként szolgált Boszniában.
Visszaköltözött Magyarországra, de 2004 után Afrikába utazik, valójában megint menekül - a globalizáció elől, az elsők között - a „fejlett" civilizációból Afrikába. Éveket tölt Zambiában, Zimbabwében, Ghánában, Kongóban, Madagaszkáron és Maliban. Fizikai munkásként, napszámosként, taxisofőrként, árvaház gondnokaként, bányászként keresi kenyerét, és tanít.
Élete egy olyan vándorlás, mely egyre közelebb viszi az emberközpontú hithez, és egyre távolabb taszítja a hitre alapult szervezettől, az egyháztól.
Vissza 
