Előszó
A Magyar Pszichiátriai Társaság Kifejezéspszichopatológiai Szekciója a Nemzetközi Kifejezéspszichopatológiai és Művészetterápiás Társasággal (SIPE) és a Fővárosi Önkormányzat Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonával közösen rendezte a III. Magyarországi SIPE Kollokviumot 2001. szeptember 27. és 29. között. A fő téma lehetőséget adott a terület legújabb eredményeinek és módszereinek különféle oldalról történő megvilágítására. Diagnosztikai, terápiás és rehabilitációs témájú előadásokat hallhattunk hazai és külföldi előadóktól. Megható, hogy a kollokvium előtt nem sokkal lezajlott tragikus amerikai események ellenére Jakab Irén elküldte előadását, amely nagy sikert aratott. A két távol maradt kiváló bostoni szerző munkáját itt közöljük. Az előadások mellett gyakorlati megbeszélések, bemutatók gazdagították a programot. Ehhez járult a szentgotthárdi intézet lakóinak művészetterápiás munkáiból, festményeiből, rajzaiból összeállított kiállítás. Új pszichopatológiai gyűjteménynek születésének lehettünk tanúi, (az Országos Intézet Pszichiátriai Múzeuma, valamint a pomázi és pécsi gyűjtemény után immár a negyediknek). Miért esett a választás erre a kisvárosra? Miért egy szociális otthon adott otthon ennek a nemzetközi konferenciának?
Elsősorban maga a szentgotthárdi intézet és annak modern foglalkoztató részlegei, valamint a remek Szlovén Információs és Kulturális Központ nyújtott kiváló lehetőséget a rendezvény megtartására. A szentgotthárdi szociális otthon - amely egyes korábbi felületes látogatások alkalmával nemegyszer téves megvilágításba került, hiszen egy-két látogatással nem lehet egy szociális intézményt a maga mélységében megérteni, munkáját felfogni - nagyszerű fejlődése, tevékenysége, összegyűlt képanyaga és atmoszférája következtében alkalmassá vált nemzetközi kongresszus megrendezésére. Ezt bizonyította a nagy hallgatóság (csak a regisztrált résztvevők száma 120 volt!), amely első perctől az utolsóig végighallgatta az előadást.
Szentgotthárd, a szépülő, épülő város, a maga nyugodtságával kitűnő háttérül szolgált a tanulni és épülni vágyóknak, akik nem csupán pszichiátriai körből kerültek ki, de többek között a szociális intézmények igazgatóiból, foglalkoztatóiból is. Egyet lehet érteni Társaságunk elnökének, Szűcs Attila professzornak gondolatával, mely szerint hídverés történt a pszichiátria és a szociális otthonok, intézmények között. A pszichiátria átadhatja számos tapasztalatát és módszerét a szociális területnek, s fordítva, azok tapasztalataiból mindnyájunk tanulhatunk, s kölcsönösen gazdagodhatunk.
Ugyancsak fontos tanulság, hogy sikerült a képi világ jelentőségét bemutatni, a megelőzés, a lelki egészségvédelem, a betegek megismerése, gyógyítása és rehabilitációja területén.
A szentgotthárdi kollokvium igen sikeres és kiválóan szervezett volt, melyet elsősorban Gáspár Károly igazgatónak és munkatársainak köszönhetünk, de az előadóknak is, akik mindkét oldal módszereit, anyagait ismertették. Örömmel bocsátjuk közre a legjobb előadásokat, és elnézést kérünk mindazoktól, akiknek anyaga idő- vagy helyhiány miatt nem kerülhetett itt közlésre.
Szűcs Attila mérföldkőnek jellemezte a kollokviumot, s igényelte a folytatást. Mindnyájan így gondoljuk, és reméljük: „folyt. köv."
Vissza 
