Mozart csendestársa?

Fülszöveg

A könyv, amelyet az Olvasó a kezében tart, ritka a magyar irodalomban. Műfaját tekintve, mint esszéregényt tudjuk meghatározni, ötvözi a tudományos felkészültséget és az írói elhivatottságot. A szerzőnek két és fél évtizedes munkája közben csak egyetlen cél lebegett a szeme előtt, hogy valamiképpen befejezhesse ezt az egyetlen művét, mert úgy gondolta, a könnyedén papírra vetett sok műnél több lesz a megszenvedett egy.
A néhány éve elhunyt szerző szenvedélyes érdeklődéssel kutatta Mozart életét, életművét és a művek utóéletét. Hiteles kordokumentumok és fikciók lenyűgöző szövedéke ez a páratlan alkotás, amely különleges színfolttal gazdagítja a Mozart korát bemutató kultúrtörténeti és szépirodalmi munkák sorát. Különlegességének egyik kulcsa, hogy A varázsfuvola, egy vitatott, gyakran - talán méltatlanul - hazugnak, kalandornak bélyegzett társszerzőjét, Gieseckét állítja a középpontba. A szerző e kevéssé ismert figura bőrébe bújva, az "ő szemével" mutatja meg mindazt, amit a XVIII-XIX. század fordulójából, kedvenc kultúrtörténeti korszakából megismert és megismertetni fontosnak vélt. Az emberi színskála rendkívül széles: feltűnnek a világtörténelem, világirodalom és a zenetörténet óriásai, de szerepet kapnak a korszak esendő kisemberei is. A gyakori nézőpontváltások - a múlt, amely olykor korhű nyelvi köntöst ölt magára, és a jelen, amelyet a szerző például burjánzó nyelvi játékokkal jellemez - egyszerre dokumentálják a zseni és "csendestársa" valóságát, ugyanakkor ünneplik a fantázia uralmát az "adatok" hétköznapi világa felett. Vissza