Mozart: Don Juan

Előszó

Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791)
Kétszáz éve született Salzburgban, egy téli estén, a szűk Getreidegasse 9. számú házának harmadik emeletén: 1756. január 27-én. A szoba ablakából, ahol kinyitotta szemét e földi világra, két tűzfal között, keskeny résen át az Akadémia templom egyik tornya látszik. Vastag hóbunda födte a tetőket akkor este, a sietősen közelgő sötétség maga előtt küldte a téli alkony kékes derengését. Az Alter Markt felől elvétve surrant be az utcába egy-egy görnyedt árnyékember, hangtalanul ballagva a puha hóban. A közeli Dóm harangja ünnepélyes kongással intette a figyelmező emberi lelkeket, hogy eliramlik az idő, eliramlik az élet, ez a perc is elmerül a semmiben, mint az emberi élet, mely nem több, mint tűnő pillanat. Leopold Mozart, a szegény gondterhelt "hercegérseki udvari zenész és címzetes vicckarmester" görnyedten lépegetett a getreidegassei ház felé, s fölnézett a világos ablakokra. A bátortalanul kiszűrődő világosság azzal bíztatta, hogy talán megszületett a gyermek, akit annyira várt, miután öt kicsi koporsót tettek le a földbe egymásután, öt kicsi Mozart-palántát, akik jöttek - ki tudja miért? Talán azért, hogy nyomban el is menjenek, mindörökre. Leopold Mozart még nem tudta, hogy a szegényes faggyúgyertyák utcára szivárgó fénye, ott fenn a harmadik emeleti szegényes lakásban, olyan fényesség születését hirdeti, mely messze századok felé világít. Vissza