Mozart IV.

Előszó

Részlet a könyvből:
BÉCS, 1789. JANUÁR 2.
Csontig hatolt a hideg, de Geytrand, aki most maga állt lesben, nem törődött vele. Pedig ő, Joseph Anton Pergen grófnak, a szabadkőműveseket megfigyelő titkosszolgálat vezetőjének a jobbkeze, akár bent is maradhatott volna a jó melegben, és rábízhatta volna a feladatot valamelyik spionjára. Ez a formátlan, nagy és csúnya arctí, vizenyős szemű figura azért hagyta el annak idején a szabadkőműveseket, mert nem lehetett saját páholyának vezetője. A bosszúszomjas férfi üldözte volt testvéreit, az egész beavatás megsemmisítéséről álmodott, s ezért teljes odaadással szolgálta gazdáját, mert meg volt győződve arról, hogy ez a titkos társaság valóban a fennálló rendet fenyegeti.
Az önkényes átszervezés ellenére, melynek értelmében a páholyok számát rendeletileg kettőre, a testvérekét pedig maximum négyszázra csökkentették, a szabadkőművesek kitartottak, néhányan közülük továbbra is aktívan tevékenykedtek, így Wolfgang Mozart zeneszerző is. Geytrand most éppen az ő költözését leste meg.
Mozart, miután egy ideig a külvárosban lakott, most visszaköltözött a központba; mostantól a Judenplatzon^ lakik. A befolyásos páholymester, a titkos tiszteletre méltó így a páholyához is közelebb lesz.
A Figaro házassága mérsékelt sikere, a Don Giovanni bukása, az anyagi nehézségek és az ügyesen irányított rágalomhadjárat miatt Mozart nehéz időszakon ment keresztül. Művei által azonban most is terjesztette a beavatási gondolatot, ezért veszélyes lázítónak számított.
Megjelent a kis család.
^ Innere Stadt 245. Ma Judenplatz 4. Vissza

Fülszöveg

Hogy Mozart zenéje és az ősi egyiptomi civilizáció milyen szorosan fűződnek egymáshoz - ez a gondolat szolgál Christian Jacq négykötetes Mozart-ciklusának alapjául, melyben az író feltárja a zenetörténet egyik legnagyobb zsenijének szellemi kalandját és titkos életét olvasói előtt.
Mozart huszonhárom évesen, Thamos, Egyiptom királya című színpadi muzsikáját alkotva kerül kapcsolatba a szabadkőművesekkel, amely élete meghatározó élménye lesz. Miután 1784 decemberében Mozart részesül a beavatás világosságában, egyetlen célt tűz ki maga elé: tovább kell adnia, amit kapott. Azonban jócskán túl is lép ezen - ő lesz a révész Egyiptom és a szimbolikus szabadkőművesség között.
Jacq a valóságos hős, Wolfgang Amadeus mellé odaköti Thomast, Théba ifjú grófját, aki Egyiptomból indul el megkeresni a világot a káosz széléről visszarántani hivatot Nagy Varázslót. Szabadkőművesek segítik, mígnem találkozik a szépreményű koncertező kisfiúval, akihez hozzá szegődik önző angyalaként, művészi lelkiismereteként. A csodás elem azt domborítja ki, hogy Mozartot páratlan képességgei sem kímélhették meg a buktatóktól, a gyötrelmektől, a meghasonlottságtól.
Jacq - hőse zenei fejlődésének jelentősebb állomásai mellett - szót ejt a kor szabadkőművességének jeles alakjairól, s az ellenük folyó hajszáról is. Világosan, szórakoztatóan kalauzol tárgyában, kiaknázza a Mozart-levelezést is, megmutatja, hogy a zenetörténet és a kalandregény bízvást összefér.
Christian Jacq négykötetes Mozart-dklusán'ák befejező részében felfedi azokat a különös szálakat, melyek Mozartot a szabadkőművességhez fűzték, és elmeséli a történelem egyik legnagyobb zsenijének szellemi kalandját és titkos életét.
Miközben a francia forradalom felbolygatja Európát, s a szabadkőműves-páholyok gyanússá válnak az osztrák császár szemeben, Wolfgang Amadeus Mozart a Figaro házassága mérsékelt sikere, a Don Giovanni bukása, a nyomasztó nehézségek és a fondorlatosan irányított rágalomhadjárat miatt nehéz időszakot él meg.
Mozart, noha anyagi gondokkal küzd, hű marad sajátos eszméihez, művei által is terjeszti a beavatási gondolatot, ezért veszélyes lázítónak tartják, mégis van ereje ahhoz, hogy megalkossa Nagy Művét, A varázs-fuvolá-t-ezzel továbbadja fzisz és Ozirisz misztériumának bölcsességét, és új utat nyit a Nyugat számára az egyiptomi beavatás felé.
A nehézségek után úgy tűnik, derűsebb jövő elé nézhet, ám Mozart ellenségei, a politikai hatalomtól az irigyekig, továbbra is állandóan zaklatják.
Közeledik tehát a legnagyobb próbatétel Vissza