Mozartról és Bartókról

Előszó

Fricsay Ferenc (1914-1963) a II. világháború utáni évtized egyik legjelentősebb karmestere. Több zenei területen a maga korában úttörő munkát végzett: kiváló operaelőadásain és koncertjein kívül az ötvenes években virágzásnak indult hanglemeziparnak - Toscanini és Karajan mellett - ő volt az egyik legkorábbi jelentős karmester-egyénisége. Egyik fő érdeme emellett mindenképpen az volt, hogy Bartók Béla zenéjét közel hozta a nyugat-európai - főleg a német - közönséghez, amely számára azelőtt szinte ismeretlen volt. Mára Bartók élete és művei - Magyarországon túl is - közkinccsé váltak: ehhez Fricsay Bartók-interpretációi nagyban hozzájárultak. Mozart-előadásai a zenei élményen túl vigaszt és reményt nyújtottak hallgatóságának, különösen fő működési helyén, Németországban, ahol nem sokkal azelőtt a nemzeti szocialista rémuralom és a II. világháború gyötörte az embereket.
Ez a könyv nem zenetudományi szakmunka, hanem a művészileg és emberileg nagyszerű muzsikus szubjektív, szíve mélyéből jövő interpretációinak kísérő dokumentuma.
Fricsay Ferenc pályája külföldön ívelt magasra, ám meghatározó zenei neveltetését Magyarországon kapta, működését hazájában kezdte, karmesteri egyénisége itthon, elsősorban a két világháború között Szegeden töltött bő évtized során bontakozott ki. Bár a háború után - egészen a súlyos betegség következtében, igen fiatalon bekövetkezett haláláig - Nyugat-Európában, főleg Németországban töltött be vezető zenei pozíciókat, fontos, hogy a maga korában újdonságnak számító és híveinek széles tábora számára ma is érdekes gondolatai anyanyelvén is hozzáférhetők legyenek.

Berlin, 2003. szeptember 22.
Ferenc von Szita-Fricsay Vissza