Előszó
Az ünnepség rendezője figyelmet kér, mindenki abbahagyja pillanatnyi foglalatosságát és feszülten vár. Lekapcsolják a világítást, majd gördülő asztalon betolják az égő gyertyákkal díszített szépséges remekművet, a gyönyörű, emeletes tortát, amit mindenki lelkendezve, tapssal fogad. Tűzijáték petárdái durrannak, és rajzolnak az égre színes tűzcsokrokat, a zenekar rázendít, vakuk villannak...
A tortáról mindenkinek az ünnep jut eszébe. Valamilyen ünnepi alkalom: esküvő, eljegyzés, születésnap, névnap, házassági évforduló, egy fontos esemény, siker megünneplése. De hát nem is véletlenül, hiszen a torta jellegzetesen ünnepi desszert.
Régen csak fejedelmek, királyok asztalára kerülhetett, de ma már a világ fejlettebb részében nem is igen akad ember, akinek ne lett volna még tortája - mert hiszen többnyire nem magunknak vesszük, hanem kapjuk, ajándékként, amit aztán megosztunk azokkal, akiket szeretünk, s erre az alkalomra meghívtunk.
Persze „nassból" is elmajszolgatunk néha egy-egy szelet tortát a cukrászdában, de annak nincs ünnepi hangulata.
Mert az igazi torta egyik legfőbb alapanyaga az a szeretet, figyelmesség és törődés; amivel a szeretett vagy tisztelt személy számára készül! És persze áldozat, mert hiszen egy szép és ízletes torta nem éppen olcsó, főleg, ha cukrászüzemben, rendelésre készül.
A torták felszolgálása is különleges szertartás, mely mindig az ünnep fénypontja, mintegy betetőzése. Királyok, fejedelmek udvarából hozta magával a torta ezeket a ceremóniákat, amiket aztán mindenütt az éppen aktuális eseményhez igazítanak.
Persze nem a ceremóniák látványossága, a költséges kellékek a legfontosabbak, hanem a szeretet és a tisztelet.
Vissza 
