Mozgalmas éveim

Fülszöveg

Szabálytalan önéletrajz - olvasható Hellenbart Gyula könyvének alcímében. Ennek ellenére az olvasó aránylag kevés vallomásjellegű szöveggel találkozhat a kötetben, inkább a főszereplő körül zajló, őt kíméletlenül ide-oda taszigáló történelem játssza benne a főszerepet. Noha az elmúlt hat-hét évtizednyi drámasorozatról sok oldalnyi szöveg született, az egyén elbeszélt történelme mindig tartogat meglepetéseket, akár személyes történetére gondolunk, akár a nagy események sajátos nézőpontból való láttatására. S ez az egyik legfőbb ereje a kötetnek: a szerző meglátásai, háttérinformációi, az eseményeknek az emigráns helyzetéből való szemlélése folyamatosan provokálja az elfogultságainkat.
„Másnap, nagyszombat reggelén, mind az öten elindultunk haza, Sárvárra. Dán Jóska szerzett valahonnan egy lovat, amink volt, ennek a hátára tettük, és neki a határnak! Toronyiránt mentünk, de a város széléig természetesen az úthoz voltunk kötve, amelyen a szovjet gyalogság özönlött nyugat felé. Tömött sorokban, sietve masírozott a rengeteg prémsapkás mongolképű harcos, menetoszlopukat itt-ott lóháton kísérte egy-egy tiszt vagy altiszt. Alig értünk ki a városból s bukdácsoltunk mezőn-szántón, német katonák hulláit kerülgetve, amikor odalovagol hozzánk egy ilyen altiszt és rámutat a lovunkra, amely láthatólag megtetszett neki. Jobb bőrben is volt, mint az övé. Végül oda is kellett adnunk neki, cserébe az övéért. Pár perccel később aztán egy másik orosz elvette ezt is, ő azonban már ellenszolgáltatás nélkül. Vae victis." Vissza