Mozgás - öröm a szabadban

Előszó

Óvodáink külső körülményeikben és tartalmi munkájukban - a csoportszobában és a szabad levegőn - a fejlődés jelentős, bár sokszor ellentmondásokkal is terhes útját járták be. Az óvodák udvarának átalakulása a külső szemlélő számára is megmutatkozik, látva ezek nagy részének színes felszerelési tárgyait. Ennek ellenére az általános tapasztalat mégis az, hogy a szabadban töltött idő sokszor egysíkú, olykor szegényes.
Kiindulásként csak néhány képet villantunk fel. Városok, falvak utcáit járva meg-megakadhat a járókelők, a szakemberek tekintete, az óvodák színesre festett kerítésein csüngő gyerekeken. Vajon miért érdekesebb nekik a poros, füstös, benzingőzös vagy elnéptelenedett utca, miért nem vonzóbb, izgalmasabb saját udvaruk, kertjük? Mondhatjuk az ilyen képek extrém esetek. Valóban azok, hiszen a gyerekek zöme az udvarokon él: mozog, fel-alá rohangál, egy részük a porladó homokban turkál, más részük a hintán, vagy a földbeásott gumikeréken ücsörög. És ahol az óvodának nincsen udvara, kertje? Onnan kiviszik a gyerekeket a rendszerint túlzsúfolt köztérre, ahol még legalább egy szomszédos óvoda gyerekei, esetleg még iskolai napközisek is elég egyenlőtlen csatát vívnak a rendszerint agyonhasznált felszerelési tárgyakért. A gyerekek agresszívvé válnak e harcban, vagy tétlenné, ha alulmaradnak. Az óvónők esetében szinte ugyanez a helyzet, csak előbb szoronganak, féltik a gyerekeket, majd az elfajult csata láttán szinte szükségszerűen ők is agresszívek lesznek. Vissza