Mozgó Világ 1983. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet:
Mit hoz a jelen?
A beszélgetés résztvevői: Czakó Gábor író, Fehér Márta filozófus, Ferencz Csaba mérnök, Horváth Benő biológus, kibernetikus, Kereszty Zoltán biológus és Tarcsai György geofizikus
Czakó Gábor: Miért érzi a X. századi ember úgy, hogy nincs jobban a birtokában saját sorsa, mint kétezer évvel ezelőtt?
Horváth Benő: Századunk első felében a természettudomány kérdései még az anyag szerkezete, az élet eredete és az evolúció köré csoportosultak. A válaszokat keresve a kutatók kénytelenek voltak átrendezni tudományos álláspontjukat, világnézetüket. A Planck-állandó megszüntette a kölcsönhatások folyamatosságába vetett hitet, a relativitáselmélet megszüntette a tér és idő a priori jellegét. Heisenberg határozatlansági relációja rácáfolt a szállóigéjére, miszerint a természet értelmes kérdésekre értelmesen válaszol. Mert a kérdés magában hordozza a választ is. A lét határain a megismerés szembetalálkozik önmagával. Heisenberg Niels Bohrral sokat töpreng ezen: "nincs fogalmi rendszerünk, nincs nyelvünk, amellyel ábrázolhatnánk a részecskék világát". A fényebesség közelében a kauzalitás felmondta a szolgálatot. A kísérletek során sokszor arra következtettek, hogy az okozat megelőzte az okot. A részecskék helyét és energiáját együttesen végképp nem tudták meghatározni. Sőt, ennek képtelenségét törvényesítette a határozatlansági reláció. A kudarcot emelték volna ezzel Heisenbergék a törvény szintjére? Erre nehéz válaszolni, mindenesetre alkalmazása gyümölcsöző eredményekkel járt. A fizika századunk közepére újrarendeződött. Alapja a Gibbs és Bolmann által kidolgozott statisztikus mechanika. Ezáltal a kérdések is megváltoztak. Most már egzisztenciálisak, a létre kérdeznek. Vissza