Mű és külvilág

Előszó

E kötet tanulmányainak összetartozását csak látszólag meríti ki az, hogy mindhárom Bartók Béla művészetének egy-egy részterületével foglalkozik. Inkább a véletlen hozta úgy, hogy éppen Bartók a példa; bár meglehet, persze, hogy maguk a kérdések aligha vetődhettek volna föl, ha nem a Bartók művészetével való intenzív foglalkozás révén, s megkísérelve megérteni azt a helyzetet, amelyben nem csak a művek maguk, hanem megvalósulásuk lehetősége is talány a befogadó számára. Élethelyzetekről szólnak tehát ezek az írások, legalábbis szerzőjük intenciója szerint; méghozzá végletes helyzetekről, amelyekben a lét maga s a munka folytathatósága az igazi kérdés. Életrajz és életmű összefüggéseiről, amikor olyan határhelyzetbe kerül a művész, hogy a magánélet - az etika, a túlélés, az elfojtás - szinte maga alá temetni látszik mindazt, amit a mű képvisel. Előlegezve a következő írások mondandóját: az első esetben a túlélés lehetőségét a műben való szublimálás adja, a második esetben a mű elrejtése a megoldás, a harmadik eset pedig azt példázza, hogy az etikai elvek következetes vállalása éppen a mű érdekében tesz elfogadhatóvá még akár kisebb etikátlanságot is. A függelékként közölt írás - témájában két motívumával is kapcsolódva a megelőzőéhez - a század egyik legnagyobb zeneszerző géniuszának példáját idézi föl, annak állításaként, hogy még az életbeni legnagyobb, legkevésbé menthető etikátlanság sem háramlik vissza a műre. Vissza