Mű & kincs 1998. november

Előszó

Kedves Mű és Kincs-olvasó!
Bizonyosan Ön is emlékszik még, hányféle apróságot gyűjtött gyermekkorában, amely csakis az Ön szívének volt kedves. Később persze sokunkban kihunyt ez a gyűjtőszenvedély, hogy fontosabb dolgoknak adja át a helyét. Az elmúlt rendszerben, a szűkös otthonok időszakában csak kevesen gondolhattak biedermeier komódokra, nagyméretű festményekre vagy bármilyen műalkotás rendszeres vásárlására: mert ne tagadjuk, a tárgyak, és ezen belül a műtárgyak gyűjtéséhez többnyire megfelelő tér is szükséges. Így vándoroltak - hogy csak egyetlen példát említsek - dédanyáink méretes ónémet tálalói, ruhásszekrényei szinte fillérekért a bizományiba. Azóta nagyot változott a világ: az elmúlt tíz esztendőben hihetetlen mértékben megnőtt a műtárgyak iránti igény. Ma már nem ritkaság, hogy egy-egy kvalitásos festmény vagy akár pasztellkép egy budai zöldövezeti lakás áráért talál gazdára. Első pillantásra tehát úgy látszik, a műtárgy-gyűjtés ugyanúgy kevesek kiváltsága lett, mint a Reneszánsz vagy a Barokk idején, amikor a legnagyobb gyűjtők a királyok, az arisztokraták és a magas rangú egyházi méltóságok köréből kerültek ki.
Szeretném, ha idén minél több Elite-olvasó látogatna el az Antik Enteriőrre, és ha minél több vásárlátogató válna az Elite rendszeres olvasójává, hiszen hónapról hónapra figyelemmel kísérjük a hazai és külföldi árveréseket, tudósítunk a nagy nemzetközi művészeti vásárokról és kiállításokról, sőt, lapunk hasábjain rendszeresen találkozhatnak az olvasóink a legnevesebb hazai és külföldi művészekkel, műgyűjtőkkel és galériásokkal. Kellemes böngészést kíván Önöknek az Antik Enteriőrön és az Elite magazinban a főszerkesztő. Vissza