Kormányról kormányra a rendszerváltás utáni Magyarországon

Fülszöveg

A szerző a parlamenti ciklusonként többnyire váltakozó magyar közigazgatási vezetők ritka kivételeként 1990 és 2006 között hat kormány hivatali ideje alatt megszakítás nélkül a Miniszterelnöki Hivatal jogi helyettes államtitkáraként dolgozott. Munkakörének köszönhetően szakmai státuszban, de a politikával szükségképpen közeli kapcsolatban, a kormányülések és az áUamtítkári értekezletek részvevő) eként is, átlátta a kormányzati folyamatokat, többé-kevésbé megismerhette a döntések hátterét és mozgatórugóit. _
, A könyv azonban a lényegét illetően nem a szerző bennfentesként szerzett éknényeiről^^anein a rendszerváltás utáni kormányzati berendezkedés kialakulására, fejlődéséről és nem utolsósorban a jelenlegi állapotáról szól. Középpontjában áU a kormány, a kormányfő és a miniszterek helyzete, kiemelteri''a miniszterelnöki hatalom sokat vitatott kérdése is. Nagy figyelmet fordít a szervezeti viszonyokra, valamint az egymást követő kormányoknak és miniszterelnököknek a mozgásterük... Tovább

Fülszöveg

A szerző a parlamenti ciklusonként többnyire váltakozó magyar közigazgatási vezetők ritka kivételeként 1990 és 2006 között hat kormány hivatali ideje alatt megszakítás nélkül a Miniszterelnöki Hivatal jogi helyettes államtitkáraként dolgozott. Munkakörének köszönhetően szakmai státuszban, de a politikával szükségképpen közeli kapcsolatban, a kormányülések és az áUamtítkári értekezletek részvevő) eként is, átlátta a kormányzati folyamatokat, többé-kevésbé megismerhette a döntések hátterét és mozgatórugóit. _
, A könyv azonban a lényegét illetően nem a szerző bennfentesként szerzett éknényeiről^^anein a rendszerváltás utáni kormányzati berendezkedés kialakulására, fejlődéséről és nem utolsósorban a jelenlegi állapotáról szól. Középpontjában áU a kormány, a kormányfő és a miniszterek helyzete, kiemelteri''a miniszterelnöki hatalom sokat vitatott kérdése is. Nagy figyelmet fordít a szervezeti viszonyokra, valamint az egymást követő kormányoknak és miniszterelnököknek a mozgásterük kitágítására felhasználható változatos szervezetalakítási eszközeire, amelyek alkalmazása ciklusról ciklusra bonyolultabb kormányzati struktúrához vezetett. E téren átfogóan elemzi a második Gyurcsány-kormány intézkedéseit, a jogi hátterét képző úgynevezett státustörvényt is, amely ugyan sok fogyatékossággal és szemléleti problémával, sőt céljával szemben nem is mindig a rendteremtés eredményével, de először fogja egybe a kormányzati szervezet jogi kereteit. Részletesen feldolgozza az eszményét ületően gyökeresen eltérő eddigi két állami vezetői modellt is, és kritikusan - habár a politika és közigazgatás merev elhatárolásán nyugvó korábbi megoldás kudarca miatt elvét illetően inkább elfogadva - értékeli a 2006-ban bevezetett új államtitkári rendszert.
A szerző jogász, azonban nem kerüli ki a téma politikai és szociológiai összefüggéseit, támaszkodik a politikatudományi elemzésekre és természetesen összesen 21 éves közigazgatási pályafutásának tapasztalataira is. A könyvből az olvasó sokat megmdhat a kormányzati döntéshozatali eljárásokról, a '80-as évekre visszanyúlóan a Miniszterelnöki Hivatal történetéről, de a jelenéről is, továbbá megismerheti a szerző véleményét politika és közigazgatás viszonyáról, illetve a politikai kormányzásról. A könyv nemcsak a szakemberek és a felsőoktatás, hanem mindazok figyelmére igényt tarthat, akiket érdekel a politika és a magyar közjogi berendezkedés. Vissza