Múlt és Jövő folyóirat 2020/2-3

Tartalom

A 2020-es év különbözik minden eddigitől. S ezért a Múlt és Jövő évfolyama is kilépett önmaga vájta medréből.
Az egész világ egy új, apokaliptikus kor küszöbére érkezett, amelyhez nehéz alkalmazkodni.
Hosszú évek óta a Múlt és Jövő az évi első száma a Budapesti Nemzetközi Könyvvásárra jelent meg áprilisban, s a második pedig a másik könyves rendezvény, az Ünnepi Könyvhét alkalmával, június első vagy második hetén, ahová nem egyszer a nyomda a Vörösmarty térre szállította ki a példányokat. Ezeket az időpontokat azért választottuk, hogy munkánk eredményét személyesen is átnyújthassuk barátainknak, olvasóinknak. Valamint azért is, hogy érdeklődésükből, szeretetükből erőt és legitimitást merítsünk.
A harmadik számot általában szeptember végén jelentetjük meg, hogy a nyári vakációból megtérve a kulturális szezon újraindulásakor az általunk képviselt szín és hang is jelen legyen. Az évi utolsó számot pedig hanukka-karácsony idejére tervezzük, legyen a folyóiratszám ajándék. Ahogy ajándék az is, hogy viszonylag békében egy újabb év végére érkeztünk, és hamarosan egy még újabbat kezdünk. Ebben a ritmusban éltünk 30 évet - már többet is, mint egy emberöltőt.
S ezen a hullámhosszon képzeltük el a gyorsan elfogyó jövőt - még egy évtizedecskét, hiszen annyi feladat áll még előttünk.
Ezt a "rutint" akasztotta meg a koronavírus ideje.
Mit tegyünk? Feladjuk? (A 30 év nem kis idő egy folyóiratnak.) Nem csak a karantén és a megnehezedett létfeltételek fenyegetnek. Hanem még inkább az a felismerés, hogy ha levonul a járvány - utána már semmi sem lesz ugyanaz, ami volt. Azok az olvasási szokások, azok az értékek, azok a fájdalmak és örömök, amelyeknek a koordinátáiban mozogtunk, már nem lesznek érvényesek. Vajon az új és idegen terepen tudunk-e érvényeset mondani, képviselni?
Nem kevés tépelődés után a csak azért is folytatás mellett döntöttünk. Ennek a megvalósulása a 2020/1-es szám megjelenése májusban - mégpedig papíralapon (Gutenberg-galaxis), amikor a legtöbb társunk az online-világot kóstolgatta.
Azonban a digitális tér kihívásainak ezúttal igyekeztünk megfelelni. Az eddigi hírleveleinket fejlesztettük fel koronavírus-naplóvá - "Levek koronavírus idején", "Szabaduló levél", s majd "Próbára bocsátó levél" sorozatainkkal. - Így próbáltunk barátainkkal és olvasókkal kapcsolatban maradni, többször is egy héten. Valamint sok kiadványunkat tettük ingyenesen hozzáférhetővé a digitális térben.
S a járványnak köszönhetően értettük meg az idők szavát - ha későn is, de felépítettük a Múlt és Jövő Online mellékletét, ami már a mostani számon is látszik. Ezentúl a sziámi ikerként működő két médium dinamikája adja meg az alaphangot - amiben olvasóink és szerzőink közreműködésre is számítunk. Egyes írások az aktualitásuk okán előbb az online változatban látnak napvilágot, de később a papíralapúba is bekerülnek, mert gondunk van arra, hogy 100 év múlva is olvassák. A 30 évfolyamunkat pedig úgy használjuk, mint egy aktualizálható archívumot a digitális térben. Az egyes írások történelmi távlatból új értelmet nyerhetnek, s új olvasókra lelhetnek.
A májusi számunk - bővebb terjedelemben (adni, adni, adni = ez a túlélés záloga!) magán viselte a koronavírus sokkját.
Ez a számunk is. Nem a témáiban, hanem, hogy a feltételek nehezen teremtődtek meg - ezért jelentkezünk duplaszámmal. S valószínűleg csak a 2021-es év elején tud meglenni a negyedik számunk - hiszen a koronavírus-korszakot tanúsítani: nem ajándék.
o
Szilágyi Ákos négy verse ezt az apokaliptikus korszakot érzékíti meg, akárcsak Jeles András könyvrészlete, amely stílusában és hangjában Kertész Imre Gályanaplóját idézi. Jeles András még a koronavírus-korszak előtt küldte el a Múlt és Jövő Kiadónak a könyvét - de az érzékeny művésznek nem kell látnia az apokalipszist, hiszen éppen azért művész (próféta), hogy megérezze a katasztrófa szelét. Magával a Coviddal két képzőművész, Bar Ruso (Jeruzsálem) és Für Emil foglalkozik (aki egy hosszabb londoni emigráció és egy rövid budapesti tartózkodás után most Manchesterben keresi újra magát).
Alexis de Tocqueville "Rabszolgaságról és rasszizmusról" szóló esszéje mai aktualitással elemzi a kolonizáció és a feketék elnyomásának mára beérő következményét, ami nemcsak az USA társadalmát feszíti szét. (Új fordítása, s aktualitásának felfedezése, Ádám Péternek köszönhető.)
A koronavírushírek között eltörpült, hogy egy amerikai zsidó költőnő, Louise Glück, kapta a Nobel-díjat, ráadásul részben magyar származású. Fordítója, Gyukics Gábor kiemelte, hogy a magyar származásnak nincs valós relevanciája, de azért ismertette a pályáját, s lefordított számunkra négy, először csak itt olvasható versét.
A koronavírus korszaka csak komorabb hátteret ad a halál témájának, ami az utolsó évfolyamokban, oly kegyetlenül kijelöli a folyóiratunk témáit. Tavaly ment el a magyar zsidó szellem utolsó nagy nemzedéke, s egyben folyóiratunk alkotógárdájának a gerince. Azonban ebbe nem törődhetünk bele, velünk kell, hogy maradjanak! Ebben a szellem

Témakörök