Munka nélkül

Előszó

Egy kis könyvecske szerint, melyet a Federal Emergency Relief Administration adott ki, Kalifornia államban százhetvenöt önsegélyező szövetkezet működik s az Egyesült Államok többi negyvenhét tagállamában csupán hetvenöt a számuk. Ezek a kaliforniai szövetkezetek nyolcvanöt különböző városban és városkában székelnek, és én, mint magas politikai állásra jelölt állampolgár, kötelességemnek tartottam, hogy keressem a szövetkezeteket is és alaposan belenézzek ügyvitelükbe. Sok százat tesz ki a szövetkezeti tagok száma, akikkel találkozni szerencsém volt, akiknek belenéztem a szemébe és megszoríthattam a kezét, akik elmondták életük történetét és feleltek a föltett kérdésekre. Ezirányú érdeklődésem egyáltalában nem újkeletű. Már csaknem húsz éve, hogy közreműködtem a Csendesóceáni Szövetkezeti Központ létrehozásában éppen itt, Kaliforniában. A városban is, ahol lakom, megtettem mindent, hogy a helyi fogyasztási szövetkezetet életre tudjuk hívni. Így aztán se szeri, se száma az emlékezetembe elraktározott, szövetkezetekkel kapcsolatos adatoknak, tényeknek és élményeknek.
Mindezeket fölhasználtam ebben a regényemben. A kép, melyet az olvasó elé tárok, nem egy kaliforniai város vagy helység képe, hanem legalább egy tucaté; a szövetkezet, melyről szó van, nem egy bizonyosnak a fényképe, hanem nagyon soké; a munkások pedig szintén nem bizonyos csoportból valók, hanem nagy hadseregük számtalan tagjának egy-egy jellegzetes tulajdonságát fölhasználva: költött alakok. Elkerülhetetlen lesz, hogy valaki, aki találkozott velem valamelyik szövetkezetben és akinek a szeme véletlenül fekete, föl ne ismerje önmagát valamelyik szereplőben, akinek ugyancsak fekete a szeme és ha valami szőke hölgyről írok, ez a veszély ugyancsak fönnáll. Nincs olyan testi vagy lelki tulajdonság, viselkedés, életsors, vidám vagy szomorú, ami ne tudna valahol Kalifornia valamelyik szövetkezetében valamely tagot arra késztetni, hogy szentül meg legyen győződve: róla írok és senki másról. Éppen ezért nem is használhattam a leggyakoribb angolszász neveket - Smith, Jones, Brown, Tom, Dick vagy Harry - mert kétségtelenül számtalan kaliforniai szövetkezeti tag érezte volna magát találva. Ha valamelyik szereplőt John Thomas Brownnak neveztem volna el, alighanem akadt volna egy ilyen nevű tag a pacoimai Munkanélküli Polgárok Szövetkezetében vagy az el-segundo-i kétszázötvenhetes számú Önsegélyző Egyesületben. Vissza