Fülszöveg
1 I
„A miskok-csahai utazásra csak homályosan emlékszem, abban az időben, amikor még se vasút, se jó országút nem volt: hosszú utazás lehetett. De a csabai / megérkezés már világosan a fejemben maradt. 1851. november elején történt. Őszies nap, minden szomorúságával, ólomszürke ég és a messziségben fekete foltok 1, , tűnnek elő szabályos sorakozásban, élesen kiválva az
egyhangú háttérből, amely átszeli a horizontot. Nagybátyám két templomtornyot mutatott a messziségben, az egyik magas volt és karcsú, a második ennek csak a feléig ért, s mégis úgy néztek ki, mintha egymással szembe fordulva beszélgetnének.
- Látod a templomtornyokat? - kérdezte. -Az Csaba.
Már nagyon türelmetlen voltam, hogy új otthonomba érkezzünk, de kocsink megfeneklett az úton. Ló és kocsi fekete sártengerben úsztak, valóságos mocsár közepette. Az utat karók jelezték, amelyeket nagy távolságokban becövekeltek a földbe. Ennek az volt a célja, hogy az utasok ne tévedjenek oldalra.
Lassan jutottunk előre. A...
Tovább
Fülszöveg
1 I
„A miskok-csahai utazásra csak homályosan emlékszem, abban az időben, amikor még se vasút, se jó országút nem volt: hosszú utazás lehetett. De a csabai / megérkezés már világosan a fejemben maradt. 1851. november elején történt. Őszies nap, minden szomorúságával, ólomszürke ég és a messziségben fekete foltok 1, , tűnnek elő szabályos sorakozásban, élesen kiválva az
egyhangú háttérből, amely átszeli a horizontot. Nagybátyám két templomtornyot mutatott a messziségben, az egyik magas volt és karcsú, a második ennek csak a feléig ért, s mégis úgy néztek ki, mintha egymással szembe fordulva beszélgetnének.
- Látod a templomtornyokat? - kérdezte. -Az Csaba.
Már nagyon türelmetlen voltam, hogy új otthonomba érkezzünk, de kocsink megfeneklett az úton. Ló és kocsi fekete sártengerben úsztak, valóságos mocsár közepette. Az utat karók jelezték, amelyeket nagy távolságokban becövekeltek a földbe. Ennek az volt a célja, hogy az utasok ne tévedjenek oldalra.
Lassan jutottunk előre. A város látképe csodálatba ejtett: hosszú-hosszú utca, egészen alacsony, széles házakkal, amelyek szalmafedelei mintha a földből nőttek volna ki. Mind rendjében, sorjában állottak, akárcsak a Rue Rivolin, Párisban. A harminchatezer lakosú várost két hosszú utca vágja keresztbe. A középen, ahol az utcák metszik egymást, farkasszemet néz a két templom. Mindenütt csend uralkodik, egy lelket sem látni sehol, a házakból kutyák rontanak a szekérre, hangosan megugatják, aztán ismét eltűnnek a kerítések mögött.
Harang zúg mélabúsan, mire megkérdezem a nagybátyámtól:
- Miért harangoznak itt olyan lassan? -/I toronyóra jelzi az időt-feleli. Miskolcon sohasem hallottam ilyen kongatást. Egyre
tovább haladtunk."
(Munkácsy Mihály: Emlékeim. Bp., 1921.)
A fedélen:
Munkácsy 1890 körül. Eredeti fénykép. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, Budapest; Békéscsaba központja 1858-ban. Haan Antal rajza;
A kismegyeri Reök-birtok Munkácsy műtermével. Térlíéprészlet. 1883. Békés Megyei Levéltár, Gyula; Ásító inas. Tanulmányfő. (Düsseldorf, 1869. Olaj, fa; 31x24 cm; Itsz.: 1897; jelzés nélkül; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Nincs még egy személyisége a magyar művészettörténetnek, akinek élete annyira ismert lenne a közönség előtt, mint Munká-csyé. Ez elsősorban a róla szóló regények hatásának tulajdonítható, olyan műfajnak, amelyben a tények és az írói fantázia szabadon váltja egymást, a valóság keveredik az írói fantáziával - s az olvasó „életrajzként" kezeli a kor divatjának megfelelően megírt műveket. E szerint ítéli meg a „főhőst", akinek alakja azonban része nemzeti kultúránk kincsesházának, így nem közömbös, milyen képet kap róla az olvasó: tiszteletet ébreszt avagy épp tiszteletet rombol. Ezért nagy az irodalom felelőssége.
Munkácsy élete hálás regénytéma. A gyalupadtól a világhírig ívelő pályája eleve megadja a regény vezérfonalát. S az „életrajz" megírásához Munkácsy maga is hozzájárult, amikor az 1880-as években Emlékeim címmel megírta gyermekkorának történetét, melyet 19 éves koráig követ végig a dickensi nyomort megelevenítve. Gyermekkorának felidézéséhez a szakirodalom is ezt a forrást használja.
Kétségkívül gazdagon megrajzolt gyermekkor.
De vajon igaz-e? S nincs-e több, más, amit meg kell menteni a feledésből, hiszen minden év távolabb visz az eseményektől, egyre ritkul azoknak a sora, akik ki tudják egészíteni a szótlan dokumentumokat.
S kik voltak a szereplők? Hol a gyermekkor leírt világa?
Ezek a kérdések vezettek Munkácsy életének kutatásakor. A munka nem volt hiábavaló. Korabeli levéltári iratok, elsárgult újságok apró cikkei, lassan előkerülő családi levelezések gazdagították az Emlékeim élményanyagát.
Ennek következtében néha változik az ismert kép. Mim-kácsy önéletrajzában a kor divatos naturalizmusának hatása, a szélsőséges jelenetek keresése felnagyította a gyermek és a nagybácsi ellentétét. Most, a dokumentumokat vallatva Reök István alakja közelebb kerül a valósághoz. De ugyanígy változik a Munkácsy gyermek- és ifjúkoráról kialakított kép nem egy részlete is: életközelibbé, sokszínűbbé válik a források felhasználása után. A kortársak megszólaltatása a híressé vált Miska életének egy-egy epizódját elevenítik meg, tágítják az Emlékeim világát.
Időben túllépve önéletrajzán, folytattuk Munkácsy kötődésének kutatását a megyéhez, bemutatva annak forrását - elsősorban a negyedszázadon át itt lakó Reök családot a vissza-visszatérést, a „hazalátogatás" emlékeit, egészen Munkácsy emlékének ápolásáig.
Emellett az aradi évek ismertetése is bekerült a kötetbe, mert az itt töltött időszak - ha földrajzilag kívül is esik -beékelődik Munkácsy Békés megyei életébe, így azok megismerése teljesebbé teszi a festőművész ifjúkorának bemutatását, megértését.
Munkánkkal Munkácsy Mihály előtt kívántunk tisztelegni az utókor hálájával és tiszteletével.
(Czeglédi Imre)
ít
) i ' : S-M'
11'
lUí
1
•li . ^
I ii-r'
I I
I'I
-.1 ' 1; ! í .1 1 :
i ! • t - í, !•
p Vi, i' i ' !
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal