Munkalélektan

Előszó

Üzemi munkaszervezéssel és munkaerő gazdálkodással foglalkozók részére nem szorul bizonyításra az a tény és egyben feladat, hogy a dolgozó emberrel ma sokkal többet kell foglalkozni mint valaha is kellett. Mindjárt hozzá kell tenni azt is, hogy az emberekkel való szakszerű foglalkozás nem valami luxusigény, hanem általános követelmény. Negatív esetben: ha e szempontot elhanyagoljuk és csak az u. n. tárgyi adottságokkal és körülményekkel foglalkozunk, csakhamar felbukkannak fáradtság, kedvetlenség, elégedetlenség, alkalmatlanság selejtben, balesetben, bajkeverésben és más káros jelenségben megnyilvánuló tünetei, amelyek a munka zavartalan menetét és a termelést gátolják, Ezzel szemben a megfelelő munkakörben dolgozók munkájából származó munkaöröm, továbbá a megfelelően tervezett gépek és munkahelyek kedvező hatásai szintén nyilvánvalóak azok előtt, akik nyitott szemmel járnak az üzemben és akik meg is látják a munkájukat segítő, vagy hátráltató tényezőket.
A századfordulón a tudományos kutatásban épp úgy, mint a gyakorlatban a figyelmet magára vonta a termelés és általában a munka sokáig elhanyagolt tényezője, az emberi faktor. Ennek szerepe és jelentősége azóta egyre fokozódott. Mindnyájunkat lelkesedéssel és optimizmussal tölt el, ha összehasonlítjuk fejlődésünk jelen szakaszát a múlttal, és ha előre vetítjük a jövő még nagyobb lehetőségeket ígérő képét. Ámde a holnap előrevetítésével kapcsolatban felmerül a józanságra figyelmez - tető kérdés: emberi adottságainkat figyelembe véve, tudjuk-e ezt a minden képzeletet felülmúló fejlődési lendületet követni? - Biztosan tudjuk, csak nem akárhogyan. Emberi természetünk ellenére nyilván nem fejlődhetünk, de természetünknek megfelelően igen. Ezért van szükség az emberrel foglalkozó tudományok eredményeinek nemcsak ismeretére, de alkalmazására is. Vissza