A dédi térdkalácsa

Fülszöveg

Hasznunkra vannak nap mint nap, ránk köszönnek úton-útfélen. Mesélnek múltról, szólnak jelenről, láttatnak jövőt. Tárgyaink. A praktikus esernyő (nem kell külön locsolni), a szeszélyes cipzár (időnként, jaj, sztrájkba lép!), a tangányi tanga (össznépi izgalmakat gerjeszt), a sokoldalú kütyü (más, mint a ketyere), a leggyengébb láncszem (van baj, ha elszakad), a bájos felmondólevél (nem kedvez a lidibónak), a dedikált könyv (neki is megvan a maga sorsa), az óriásplakát (sehol egy hajkorpa). És még a rendszerfüggetlen mézes-madzag, a filozofikus hajlamú bontott tégla, a családi fotó dédikénk szégyellős térdkalácsával, a vágyva vágyott húsosfazék, a hatalommániás hóember, az őrjítő farsangi jelmez, az élet-halál ura karszalag. Meg még az étlap, a fűnyíró, a könyvjelző, a légkondi, a matrica, a kátyú, a függőfolyosó, a turi ruci, a tojás, a hab a tortán...
És hab a tortán: mindannyian ebben a kötetben.

Gyerekként sem tartozott a leggazdagabbak százas klubjába. Élvezte viszont a szénszüneteket, szedett gyapotot, látta még focizni Puskásékat, ő maga is szép számmal rúgta a gólokat, (öngólokat...).
Közben tanult, tanított, majd hírlapíró, riporter lett, később a Ludas Matyi legendás csapatának tagja. Változatos műfajokban félszáznál is több lapban publikált, a legutóbbi időkig a Nők Lapja szerkesztője volt.

"Nehéz mozzanata az életnek az a pillanat, amikor az ember friss felmondólevelével belép otthona ajtaján. Ahány kirúgott, annyi stratégia...
Van, aki még ki sem lép a cipőjéből az előszobában, máris a lényegre tér: »Kirúgtak!« És mindjárt megereszt egy se vége, se hossza káromkodást. Más később, a vacsoraasztalnál vág bele. Ezzel indít: »Isteni ez az avokádó, látod, mindig mondtam, várni kell, amíg megpuhul.« Majd kisvártatva egy jövőbeli képet fest fel: »Mostantól, meglehet, csak nagyobb ünnepeken eszünk avokádót, Drágám...« A harmadik megvárja, hogy ágyba bújjanak: »Emlékszel, Kicsim - csókol bele az asszony bal fülébe -, emlékszel, egyszer már meséltem neked, hogy a lapát volt a jelem az óvodában...« És hamarosan megtapasztalhatja, mily hervasztó lehet egy felmondólevél a szenvedélyre." Vissza