Előszó
Amióta tavaly megjelentettük a Nők Lapja Esküvő Magazint, valahogy fogékonyabb lettem az esküvők iránt.
Mondhatni esküvőmániás vagyok (ne tessék félreérteni!), a magamén már túl vagyok.
Megszállottan figyelem viszont a környezetemben lévő párokat, mint egy nyomozó kutya szimatolok, vajon nem készülnek-e házasságot kötni. Akár igen, akár nem, innentől fogva nem szabadulnak tőlem. Az első adandó alkalommal lecsapok rájuk: ha éppen tervezik a ceremóniát, már kérdés nélkül sorolom, milyen a trendi esküvői ruha, a vendégek számának ismeretében ajánlom is az éttermet, a menyasszony figyelmét felhívom a babonák betartására és elárulom: a szükséges kellékeket hol tudják olcsón beszerezni. A vőlegény barátjának diszkréten megsúgom, hol lehet a legénybúcsúra go-go girlöket rendelni. Közben mosolyogva eloszlatom a menyasszony aggályait, a szörnyű "ereszd el a hajam" legénybúcsúkat illetően - amilyenekről "olykor" hallani lehet. Nemegyszer persze kellőképpen parázs lesz a hangulat, az ifjú arának sírásra görbül a szája, mert lótuszvirágból szeretne csokrot (egy Egyiptom-könyvben látott ilyet), de nem tudja, hol lehet kapni. A leendő férjnek pedig öt perce folyamatosan ráng a szeme fölötti ideg, mióta szívszerelme ábrándos szemmel elrebegte, mindig is arról álmodott, hogy Hawaii-on tölti majd a mézesheteket, és Attila (az előző barát) persze ezt megígérte. Na, ez az a pillanat, amikor úgy érzem, most csendben elköszönök, és búcsúzóul előkapok a hónom alól egy Nők Lapja Esküvőt, átnyújtom, és már ott sem vagyok. Eddig, ezek után érdekes módon mindig kaptam meghívót a szertartásra. A pár az esküvő után a nyakamba borul, mondván, hogy én mennyit segítettem, mert az újságban meglelte álmai ruháját, a nászajándéklistához rengeteg ötletet találtak, és a csokor! - lengeti felém a boldog ara. - Na megismered? Hát...? (Bólogatok, szerintem az enyém nem ilyen volt) - A 18. oldalon a lapban! Pont azt csináltattam meg! - kiáltja felém az újdonsült asszony már a kocsiból, ami nekem a 211. oldalról rémlik. Legközelebb egy képeslapot kapok Egyiptomból a nászútról, rajta egy lótuszvirág és az örömteli sorok: "Az utazási irodában lebeszéltek Hawaii-ról, Egyiptom csodálatos! Köszi mindent!"
Igazán semmiség - mormolom magam elé, zsebre téve a "jól megérdemelt" dicséretet.
Persze az ismertségi körömben gyorsan elterjedt a hírem, így tanácsért nem hívnak, csak az újságért! Minap a sógornőm telefonált a nagy hírrel: képzeld a nyáron esküvő! - Fantasztikus - lelkendeztem őszintén, és már soroltam is egy szuszra, hogy mit, hol és hogyan, sőt át is ugrom, ajánlottam fel azonnal. - Nem kell! - hárított el diszkréten. - De az esküvő újságot átküldenéd?
Vissza 
