Muratáj

Előszó

Az "Ezer esztendeje annak, hogy a magyarok itt laknak..." első világháborús katonadal jut mindig eszemre, amikor a Muravidéken élő és egyre sorvadó őshonos magyarság életvitelének bonyolult összefüggéseit, annak gazdag múltját, változatos jelenét és "talán" bizonytalan jövőjét próbálom megrajzolni.
Szeretném azt valósághűen, minden elfogultság nélkül tenni, hogy e rövid bevezetőm révén minden jószándékú ember, főleg az itt élők értékelni tudják azokat a sokoldalú közösségi, egyéni, emberi és nemzeti törekvéseket, fáradozásokat és magatartásformákat, amelyeket e csekély létszámú kisebbségi etnikum az évszázadok során átélt megelégedettségben, örömben, mellőzésben, megaláztatásban, szabadságban, elnyomatásban stb. a történelmi Magyarország, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Jugoszlávia és Szlovénia "peremvidékén".
A Murán inneni, kisebbségben élő magyarságnak sikerült még az "idegen uralnak" alatt is fennmaradnia. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogyan lehetséges ez. Egy szinte maréknyi közösség, beékelődve a többségi nemzetek közé, idegen szellemi, érzelmi és erős társadalmi-politikai, valamint kulturális elnyomás alatt élve, hogyan volt képes megőrizni önazonosságának jóformán minden lényeges jegyét?! Ősi, nemzeti értékeit, gazdag hagyománykincsét, anyanyelvét - a sajátos hetési nyelvjárást - és tudatos kötődését nemzetéhez, ha kissé megkopva is. Vissza