Murillo és kortársai

Előszó

A spanyol festészet aranykorának, a 17. századnak egyik legnépszerűbb mestere a sevillai születésű Bartolomé Esteban Murillo. Finom festői átmenetekre épített, édes és érzelmes képein Andaluzia sápadtbőrű, égőszemű asszonyait, göndörfürtű fiucskáit és komoly-komortekintetű férfiait mutatja be. Tulnyomórészt egyházi tárgyú művein a Szeplőtelen Fogantatás átszellemült, kislányos Máriája, a mintegy vízióban lebegő limai Szent Róza, a falusi ácsműhelyben madárkával vagy báránnyal játszadozó kis-Jézus megejtő bájjal jelennek meg. A népszerű spanyol szentek csodáit elbeszélő kompozícióinak a falusi árusokat vagy a konyhában sürgölődő angyalokat bemutató részletei szinte életképként hatnak. Éppúgy mint a dinnyeevő, bolházkodó, kockázó csavargókat ábrázoló festményei, melyeknek modelljei a sevillai hajóépítők és matrózlakta külváros, a Triana utcagyermekei közül válogatta. Murillót közérthető, a bibliai történeteket meghitt mindennapok eseményeihez hasonlóan ábrázoló témái, lágy és lírai előadásmódja miatt hazájában a "szerzetesek és asszonyok festője" melléknévvel illették.
Bartolomé Esteban Murillót 1618. január 1-én keresztelték meg Sevillában, ahol apja mint fürdős-borbély működött. A szegényes körülmények között élő család tizennegyedik gyermekéből vált szülővárosa legünnepeltebb mesterévé. Korán árvaságra jutván seborvos rokona gyámsága alá került, aki a gyermeket hajlamainak megfelelően, festőműhelybe adta tanulni. Vissza