Műszaki hő- és áramlástan I/2.

Előszó

A mechanikán belül a statikában egymással egyensúlyt tartó erők által támadott rendszerek mechanikai jellemzőit vizsgáljuk. A szilárdságtanban - a statikához-képest többletként - úgy tekintjük a viszonyokat, hogy az egyensúlyban levő erők már nem merev, hanem rugalmas testeket (rendszereket) terhelnek. Ezek a testek az erők hatására alakjukat változtatják, az alakváltozás azonban mérsékelt. A testekről feltételezik, hogy homogének, izotópok és rugalmasak. A hő és áramlástanban vizsgált testek általában folyadékok vagy gázok. A rendszer mechanikai egyensúlyának vizsgálatakor e közegek egyensúlyban levő erőrendszerekkel terhelt állapotát és annak állapotjelzőit kutatjuk. A közeget e vizsgálatokban is - hasonlóan a szilárd testek mechanikájában követett módszerhez - felruházzuk ideális tulajdonságokkal (ideális folyadék). A folyadékok és gázok alakváltozása a szilárdságtanban vizsgált testekéhez képest jóval nagyobb, bizonyos esetekben korlátlan lehet. A folyadékokat és gázokat - fizikai tulajdonságuk tekintetében - ebben a fejezetben is a teret egyenletesen kitöltő, folytonos közegnek (kontinuumnak) fogjuk tekinteni. Ezért a közeg egyensúlyának vizsgálatakor a kontinuummechanika fogalmait használjuk fel. A szilárd test szilárdságtani vizsgálatához hasonlóan a folyadék vagy gáz vizsgálandó részét is gondolatban elhatárolva kitűzzük a rendszerhatárt. Az elhatárolással kirekesztett anyagrészek (vagyis a környezet) vizsgált rendszerünkre megoszló erők formájában gyakorolnak hatást, más szóval az anyagi összefüggés kényszerét elemi megoszló erőkkel helyettesítjük, amint az a szilárdságtanban is szokásos. Vissza