Műszaki matematika I.

Fülszöveg

A matematika mind tárgyát, mind kutatási módszerét illetően sajátos helyzetű a tudományok körében. Ugyanis a bennünket környező világ jelenségei közül csak azokat vizsgálja, amelyek a szó legáltalánosabb értelmében valamilyen kapcsolatba hozhatók a számokkal vagy a geometriai formákkal. A jelenségeknek az ezekkel leírható vonatkozásaira van csak tekintettel. Megállapításait megfelelő fogalomalkotások után deduktív úton nyeri. Természetesen, e tudomány művelői arra törekedtek és törekszenek, hogy lehetőleg minél több jelenséggel kapcsolatosan végezzék el azok matematikai vizsgálatát. Tekintve, hogy a matematika teszi lehetővé, hogy mennyiségeket és mennyiségek közti kapcsolatokat, így pl. valamely mennyiség változását az időben, valamint a tárgyak elhelyezkedését a térben egzakt módon leírhassuk, azért bizonyos értelemben elsődleges helyet foglal el a természettudományok (fizika, kémia, biológia stb.) felépítésében. Egyre fontosabb a szerepe egyes társadalomtudományok (gazdaságtan, statisztika, szociológia stb.) szempontjából is.
A fentieknek megfelelően a matematika alapvető jelentőségű az alkalmazott természettudományok, így a műszaki tudományok szempontjából. Ha a tantárgyakat az adott oktatási rendnek megfelelő sorrendjük, egymásraépülésük és kapcsolataik szerint osztályozzuk, akkor e megállapítás egyaránt vonatkozik az egyes műszaki alaptudományokra (pl. műszaki mechanika), alapozó szaktudományokra (pl. gépelemek, geodézia, áramlástan, műszaki hőtan, elektrotechnika), valamint szaktudományokra (pl. bányaműveléstan, olajtermeléstan, vaskohászattan, fémkohászattan, gépgyártástechnológia, a különféle gépek - így a vegyipari gépek - szerkesztésével, üzemeltetésével kapcsolatos tudományágak területén a matematika módszert nyújt a mennyiségi összefüggések és térbeli tulajdonságok vizsgálatára, a tapasztalati adatok általánosítására, ezekből új következtetések levonására. Vissza