Műtrágyák és műtrágyázás

Előszó

Részlet a könyvből:

A növények táplálkozása.

Minden élő lénynek, hogy életműködését kifejthesse, növekedhessék és szaporodhassék, táplálkoznia kell. A növény is élő szervezet, tehát szintén szüksége van tápláló anyagokra. A növények táplálkozásának folyamatát a tudósok már régi idők óta kutatják, de csak a legutolsó száz esztendőn belül sikerült róla némileg is biztos képet nyerni. A növénytáplálkozást nem lehet olyan közvetlenül megfigyelni, mint az emberek és állatok anyagcseréjét, ezért csak akkor bírtak rá fényt deríteni, amikor a természettudományok - növényélettan, vegytan stb. - magasabb fejlődést értek el. Addig, különféle feltevésekből kiindulva, sokszor helyes megfigyelésekből vont helytelen következtetés alapján számtalan elméletet állítottak, amelyek azonban csakhamar felborultak. A XVI. században azt tartották, hogy a növények sókból táplálkoznak, melyek közül különösen a salétrom fontos. Ez volt a sóelmélet. Ezt a XVII. században a vízelmélet váltotta fel, abból kiindulva, hogy a növények a szárazságban kipusztulnak. Később megállapították, hogy a víz nem elegendő a növények zavartalan fejlődéséhez, hanem csak földbe ültetve élnek meg. A XVIII. században Trthro Trul ez alapon állította, hogy a növények finoman elaprózott földből táplálkoznak. A további kutatások arra irányultak, hogy a talaj melyik alkotórészei játszanak fontos szerepet a növények táplálkozásában. A XIX. század elején Thaer, a német mezőgazdaság atyamestere a televényt (humuszt) tartotta a legfontosabb növényi táplálóanyagnak és azt vitatta, hogy ennek mennyiségével áll arányban a talaj termőképessége. Vissza