Művelődés és politika

Előszó

Az itt közreadott néhány részletezőbb tanulmány, valamint cikkek, beszédek, jegyzetek, különböző politikai, művelődéspolitikai feladatok megoldása közben, nemzetünk változó történeti pillanataiban készültek. Ez bizonyára meg is mutatkozik munkámnak nemcsak szerkezetében, hanem mondanivalóján is, mégis, gondolom, inkább hasznára, mint kárára azoknak, akik ebből a kis kötetből is megismerni kívánnák a felszabadítás utáni politikai harcoknak s építő munkának egynéhány fejezetét. Ezek a cikkek, tanulmányok, különböző alkalmakkor elmondott beszédek harc közben, harci célok megvalósításáért születtek. Kettős harcban: a Kisgazdapárt jóideig kisebbségbe szorított balszárnyának harca közben, a pártba befurakodott jobboldali, ellenforradalmi elemekkel, a nyugati imperializmus ügynökeivel. Ha e könyv nem is ennek a harcnak a dokumentumait adja elő, de eseményei bizonyára érződnek e lapokon is. Másrészt az új művelődéspolitikáért, a klerikális reakció ellen folytatott harcban születtek ezek az írások, beszédek. Világos, hogy e küzdelem különböző fázisai, eseményei változásukban, fejlődésükben mutatkoznak az egymást követő lapokon. A változás, fejlődés elemei megmutatkoznak úgy, hogy egy-egy kérdést, egy-egy tételt a következő lépésnél már élesebben, pontosabban exponálják, de fordítva megmutatkozhatnak abban is - s nem lenne becsületes ezt tagadni - hogy nem egyszer fogalmazásunk engedékenyebbnek tetszik a kelleténél. Ma már nem egyszer úgy tűnhetik előttünk, hogy keményebben kellett volna szólnunk. Mégsem változtattam (néhány jelentéktelen stiláris módosítást nem számítva; bár nem egyszer a rögtönzött beszéd stíluszökkenőit is változatlanul hagytam) a szövegen. Ma, a népi demokrácia nagy eredményei láttán, sorozatos győzelmei után, természetesen sokaknak úgy tűnik, hogy kár volt a kompromisszumok látszatát megengedni, akár csak egyízben is, kár volt az óvatosabb fogalmazás. De ha a dátumokat tekintjük, a Kisgazdapárt jobbszárnya elleni harc idejére gondolunk, a klerikális reakció elleni harc dátumaira, akkor érthetővé válik, hogy nem engedményekről, megalkuvásról volt itt szó, hanem mindenkor az adott helyzet lehetőségeit kellett mérlegelnünk, cselekvés, vita közben egyaránt. Vissza