Művészet és erkölcs

Előszó

A könyv, kell, hogy az iró helyett beszéljen s elmondjon mindent, a mit az iró akart s ne csak elmondjon mindent, de az olvasó kiérezze belőle: mit tart az iró fontosnak, mit mellékesnek, mit uj eredménynek s mit csak már ismert igazságok közlésének. Egész munkámban erre törekedtem s igy az előszó jogát csak egy pár oly szempont kifejtésére akarom érvényesiteni, mely bár a tárgyon kivül áll, de e munkára befolyással volt.
Ez a könyv feleletet igyekszik adni a Magyar Tud. Akadémia által kitüzött, "A művészet és az erkölcs viszonya egymáshoz" czimü pályakérdésre. Közel három éve annak, hogy e munkával elkészültem a nélkül, hogy azt kiadtam volna. Ugyanis az akadémiai pályázat eldöntése után már más dolgozattal voltam elfoglalva, melyet nem akartam befejezése előtt félretenni. Igy meglehetősen huzamos idő telt el addig, mig e munkának sajtó alá rendezéséhez foghattam. Ekkor azonban hamar beláttam, hogy felfogásom - különösen a történelmi materializmus tanainak hatása alatt - néhány fontos kérdésben annyira módosult, hogy a könyvet lényeges átdolgozás nélkül nem adhatom ki... Vissza

Fülszöveg

Néhány módszertani kérdést kell tisztába hozni. Meg kell vizsgálni: melyik út az, mely megnyugtató eredményekhez vezethet?
A kiindulási pont nem lehet más, mint az, hogy feladatunkat lehetőleg világosan körülírjuk. Csak pontosan látva czélt, kereshetjük az utakat, a melyek hozzá elvezetnek.
Problémánkat főleg két nézőpontból lehet felfogni. Az egyiket dogmatikusnak nevezhetjük. Abban áll, hogy a művészetre és az erkölcsre, mint valami elemi erőre, véglegesre és abszolutra gondolnak, úgy ahogy az a kor legkiválóbbnak elismert műremekeiben, illetőleg az uralkodó társadalom erkölcsi kódexében jelentkezik. Megállapítani igyekszenek azután az eszthétikusok és moralisták theoriái alapján felállított törvényekből a viszonyt, a melyben a művészet az erkölcshöz és viszont áll. Ennek a nézőpontnak veszélyei és hibái szembeszökők. Az író a szerint, a mint benne az erkölcsi vagy a művészeti érzék a túlnyomó, könnyen egyoldalúságba esik s inkább az ügyét védő szónok, mint az igazságot kutató gondolkozó szerepét viszi. A művészetet és az erkölcsöt valami eleminek és változatlannak tekintve, könnyen lesz hajlandó muló áramlatokban törvényeket látni, s korának ítéleteit alapokul elfogadni. Így jönnek létre azok a theoriák, melyek - az író érzülete és nevelése szerint - olyan szélsőségekben mozognak, mint a "l'art pour l'art" és az az irány, mely a művészetet teljesen az erkölcs szolgálatába akarja helyezni. Vissza