Művészeti írások 1973-1999

Előszó

Részlet a könyvből:
"Tárgyakba rejtett üzenetek
A képzőművészetnek elsősorban az a jó tulajdonsága, hogy az alkotónak nem kell mindenütt ott lennie, ha mondani akar valamit. Másodszor: nem is levelet ír, hanem tárgyat küld, amit sokáig készíthet, hónapok, évek gondolatainak lecsapódását. S végül az is jó, hogy a tárgy ott maradhat a címzettnél, ha nem érti meg rögtön, van ideje azon gondolkodni és megfejteni az üzenetet. Ha sok „levél-tárgy-üzenet" gyűlik össze, mint pl. A II. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálén, a megfejtést is több ember végezheti, s így talán könnyebb. Sok szobrot láttam „élőben" és fotón is. Régi korok művészeinél is az érdekelt, milyen üzenetet küldenek nekünk, a XX. század embereinek. Problémáinkra izgalmas, tárgyba öntött válaszokat kapunk. Vagy kérdéseinket visszhangként bennük újra hallani. Olyan felvetéseket is, amelyek nálunk még nem váltak konkrét problémákká, de azzá lehetnek. Így alakulnak a tárgyak intő, féltő, vigyázó üzenetekké. Bár az országok sajátosságai is érdekelnek, most nem érzem elsődlegesnek, nem is az egyénieskedéseket, hanem azt, ami e tárgyak útján küldött üzenetekben közös egymással és velünk. Lényeges kérdésekben azonos alapon kell állnunk. Csak így érthetjük meg egymást. Ahogy Robert Boffen „A költészet Ariadne fonalá"-t, úgy keresem én is a közös tendenciát, a hasonló formavilágot, a szimbolikus erővel bíró formarendszereket. Nagyon nehéz..." Vissza