Művészméhek

Előszó

Fajokban gazdag, 3-18 mm nagyságú, igen változatos külsejű hártyásszárnyúak. Testük többnyire hengeres vagy félgömb alakú, gyakran zömök, néha hát-hasi irányban kissé domború vagy lapos. Szőrözetük általában gyér, több faj teste csupasz, némelyiké sűrű szőrbundás. Hátlemezeik gyakran szőrszalagosak vagy oldalfoltosak. Rágóik különösen nagyok, erősek és 3-5-, néha azonban csak 2-fogúak. Elülső szárnyaikon 2 zárt könyöksejtjük és 2 visszafutó-erük van. A visszafutó-erek a legtöbb esetben a második könyöksejtbe, vagy ritkán a kereszterekbe futnak, esetleg a második keresztéren túl a könyökér meghosszabbodott részébe torkollnak.
A nőstények jellemző szerve a haslemezeken található sűrű, merev, vagy néha finom, puha, hosszabb-rövidebb szőrű haskefe és a 3. lábfejtő belső felületének serteszerű keféje. Mindkettő az ivadékok táplálékául szolgáló virágpor begyűjtésére való. A fészekélősködő fajoknak nincs haskeféjük. Ezek petéiket a gazdaállat felhalmozott ivadéktáplálékára csempészik, lárváik ezt fogyasztják el, ezért nincs szükségük gyűjtőszervre. A hímek potrohvége rendszerint gödör-, vagy tölcsérszerűen benyomott, s változó számú, különböző alakú tövisekkel, fogakkal vagy kiszélesedett lemezkékkel ellátott. A hímek valamennyi karma hasított. Némely nem fajainak barnásfekete karompárnája van. A karompárnák jelenléte vagy hiánya a nemek megkülönböztetésére rendszertani bélyegül szolgál. A potrohszelvények száma a nőstényeken 6, a hímeken rendszerint 7. A hímek 7. potrohszelvénye sok esetben csak nehezen vehető észre, mert igen kicsiny, s a 6. hátlemez gyakran eltakarja... Vissza