Párviadal

Előszó

Nikola Jonkov Vapcárov, az új bolgár költészet egyik legnagyobb alakja, 1909. november 24-én született Banszko városában. Apja makedón forradalmár volt, börtönben is ült, anyja tanárnő, aki nemcsak a makedónok forradalmi harcaiban vett részt, hanem a fasiszta diktatúra idején is támogatta a Pirin-hegységbe húzódott partizánokat. A gyermek Vapcárov tőle hallotta először Botev verseit és a Hamlet-et, amelyet az anya betéve tudott. Banszkóban végezte az elemi iskolát és az algimnáziumot, Razlogban a gimnázium ötödik és hatodik osztályát. Tüzes szavaló, kitűnő előadó volt. Akkoriban Ibsent, Verlaine-t, Poe-t és Leo Tolsztojt bújta. Első verses kísérleteiben a Pirin ormairól és a reménytelen szerelemről dalolt.
Ezidőtt a makedón kérdés megosztotta a bolgár, forradalmi mozgalmat. A független Makedónia híveivel szemben állottak a centralisták, akik lassankint az udvar, a Koburg-lakájok uszályába kerültek. "A fiatal Vapcárov - olvassuk Bojka Vapcárova életrajzi vázlatában - látja, hogyan fajul a forradalmi harc alsórendű nacionalizmussá, amelyben a haza fogalma a hatalom fogalmává, a hazaszeretet pedig a királyhoz való hűséggé züllik. Ez mélyen megrázza lelkét." A fiatal diák képzeletében a szabadság eszméje összekapcsolódik a tenger, a hajósélet képzeteivel, s egy napon azzal áll szülei elé, hogy matróz akar lenni. 1926 őszén be is iratkozik a várnai tengerészeti gépésziskolába. Az a közösség, amelybe itt belekerült, sokat formált rajta. Ha siheder-korában itt-ott ingadozott is a nagybolgár sovinizmus szélfúvásában, s ha érződnek is első mozdulatain az intellektuálisok jellegzetes vonzódásai és kételyei, most rohamosan föltisztul szemlélete is, érzésvilága is. Verlaine és Poe már nem érdekli, - Puskint, Lermontovot, Csernisevszkijt forgatja, mindenek fölött pedig: Botevet és Gorkijt. Szerény, de erélyes és izzóan lelkes ifjú, aki mélyen hat a gépésziskola növendékeire. Mindenféle tiltakozást és ellenállást - olvassuk egy növendéktársa emlékezéseiben - ő kezdeményez. Egy katonai felülvizsgálaton például - az ünnepség nyomasztó, feszesen formalista légkörében - van bátorsága hozzá, hogy meglepetésszerűen követelje az élelmezés megjavítását. S nemcsak ő maga áll elő "ünneprontó" vakmerőséggel, hanem társait is beszervezi a megmozdulásba. Huszonkétéves, mikor tervet eszel ki arra, hogy átszökik a Szovjetunióba. Az utolsó percben lemond a tervről. Beavatott társainak megmagyarázza, hogy gyávaság volna otthagyni a forradalom bolgár arcvonalát. Vissza