Borsos Miklós életműve

Előszó

"Nagyon nehéz az embernek a saját gondolatvilágáról, életéről, benső életéből fakadó dolgokról tiszta, világos képet adni. Egy bizonyos: én mindig egy belső vívódás vagy nyomorgás, éhség és szerelem, vagy öröm következtében csináltam műveimet. Szünet nélkül szenvedélyesen szerettem és izgatottan néztem, tanulmányoztam régi és mai mesterek műveit, tehát ebben éltem, ez volt az én közegem. Lett légyen az város, táj, akármi. Azt lehet mondani, ez a lírai alkat: akinek a saját élményvilága, a saját benső és gondolatvilága a motorikus erő."
"Nem részletezhetem egy emberélet legkülönbözőbb fázisait, de egész témaköröm akörül forgott, amit átéltem."
"Amikor megházasodtam, akkor egyszerűen nem elégített ki a festészet, és elkezdtem szobrokat faragni, követ vittem haza. Tehát határozott formát öltött a mondanivalóm, kívánta az "örök" - idézőjelben mondom - anyagot. Egy-egy női fej feleségemről, egy-egy akt vagy torzó: ezek voltak ez első művek. Mellette a siratóasszony, és ami még jelen van az ember életében. De mindig valamiféle élményhez kapcsolódik.
Ez húzódik a portrékon is keresztül: valami folyton izgatott, érdekelt a fej, a barát vagy nem barát, de mindig kellett, hogy valamiféle ilyen háttere legyen. A mostani elvont dolgokban, mondjuk a Canticum Canticorumban az is jelen van, hogy lehet két ember kapcsolatát úgy ábrázolni, hogy ne váljék érzelmessé."
"Azt a két idomot - masculint, feminint - kialakítva, tehát a férfiú kemény, szögletesebb, és a nő puha, orsó alakú, gyümölcshöz hasonlítható formavilágát megragadni és ebből összehozni egy kompozíciót, ami ugyanakkor férfi és nő és egyben humanisztikus is legyen, ez izgatott és izgat ma is. Van néhány, majdnem elvontnak mondható művem, de sohasem absztrakt dolgok ezek, mert hiszen az absztrakció mindig a geometria világába és szerkezetébe tartozik, de a művész még ott is az organikus világba keveredik bele." Vissza